A Magyar Királyi Honvédség egyik lényeges alkotóeleme volt a – később az egységes gyorsfegyvernembe tagozódott –
kerékpáros csapatnem.
Fennállásuk 25 éve alatt több tízezer magyar tiszt és legénységi állományú katona szolgált és harcolt a kerékpáros zászlóaljak kötelékében.

Az I. világháborút lezáró békeszerződések rendelkezései nagyon szigorúan megszabták a vesztes felek számára a rendszerben tartható haderő nagyságát.
Vegyes dandáronként egy kerékpáros zászlóalj felállítását engedélyezték, amelynek maximális létszáma 18 tiszt és 450 fő toborzott legénység, lehetett. 1921-re a haditapasztalatok alapján és lehetőségek függvényében a megalakuló hét vegyes dandár alárendeltségébe egy-egy kerékpáros zászlóaljat szerveztek.
A haderőfejlesztés a harmincas évek közepén fokozatosan felgyorsult, végül 1938-ban a Darányi-féle úgynevezett „győri programban” érte el csúcspontját. Az anyagi fejlesztésekkel egy időben jelentős átszervezések is végbementek, annak érdekében, hogy a honvédség megfeleljen a korszerű háború követelményeinek. Így – mint ahogy összeállításunkból is kitűnik – a kerékpáros csapatokat is többször áthelyezték, átszámozták, végül pedig nagyrészt a szerveződő magyar páncélos fegyvernem alapjaiul szolgáltak.
Összeállításunkkal szerettünk volna kiindulási alapot adni azok kezébe, akik család- vagy helytörténeti kutatásaikkal kapcsolatban szembesültek egy-egy kerékpáros alakulat jelenlétével,áthelyezésével, veszteségi adataival.
Nyilvánvaló, hogy az adatok nem teljesek, s nem is feltétlenül pontosak. Amennyiben észrevétele, kiegészítenivalója van, kérjük, írja meg nekünk.

Ez az alkalmazás lehetőséget ad arra, hogy

ALAKULAT

HELYŐRSÉG

szerint keressük meg az adatokat

VISSZA A FŐLAPRA