Blanár Sándor
M.kir. 12. h.gye.

Blanár Sándor önkéntesként alig 18 évesen került ki a román majd az olasz frontra.
A román fronton egy fogolyszerzési vállalkozás során bizonyította bátor rátermettségét, amikor járőre élén két orosz fogollyal tért vissza. Ekkor érdemelte ki a Bronz Vitézségi Érmet.
Az olasz frontra a 12. isonzói csata után került. 1918. június 17-én egy erős olasz géppuska tűzben elakadt támadás során - már mint zászlós - kapta a parancsot, hogy 10 fővel számolja fel az olaszok állásáta Piave túlpartján. "Senki előttem, mindenki utánam" paranccsal vezette rohamra az elszánt csapatot. Körültekintő, személyes példaadással vezetett rohamával elnémította a géppuskát, és ezzel megnyitotta az utat zászlóaljának támadása előtt. A további harcok során maga is megsebesült.
Vállalkozásának eredményes vezetésével kiérdemelte az I. osztályú züst Vitézségi Érmet.

Kosztich Ágoston
46. k.gy.e.

Midőn a fokozódó erővel fellépő olaszok ellentámadásai következtében a  46-ik közös gyalogezred támadása Nerveza község előtt megakadt Kosztich hadapród saját elhatározásából a makacsul védekező ellenséges erők szárnya ellen vitte szakaszát, erélyes támadásával megingatta az olaszok ellenállását és ezáltal elősegítette a 46-osok további előretörését. Ezen sikeres vállalkozása után egy tüzérüteg ellen vonult, melyet megtámadott és elfogott. Június 17-én, amikor a 17. gyaloghadosztály az ellenség túlerejével vívott veszteségteljes küzdelme után visszavonult, összeszedte a szétszórt századok egyes töredékeit és a trevisói vasútvonal mentén, alig egy szakasznyi erejű kis csapatával halált megvető elszántsággal több olasz támadást vert vissza. A harcok közben maga is súlyosan megsebesült. Az önfeláldozó hősiességgel küzdő hadapród a legelkeseredettebb harcok közben tanúsított hidegvérű és kiválóan vitéz magatartásával méltán szolgált rá az arany vitézségi éremre.