Czigó Balázs
M. kir. 307. h. gye.

Ragyogó mintaképe az igazi katonának, a vezetésre termett altisztnek. Műveltség és bátorság, szaktudás és kötelességérzet, ember és hazaszeretet csodás egységbe olvadt össze az ő hősi egyéniségében. Mikor már jóformán mindenki ingadozott, ő akkor is rendületlenül állott, mint egy viharbíró fejedelmi tölgy.
1918. nyarán a különböző csapatokból összeállított 307-es honvéd-gyalogezreddel volt állásban géppuskás szakaszával a Monté Sisemolo-n. Augusztus 12-én azt a parancsot kapta Czigó tiszthelyettes zászlóaljától, hogy a nagyon veszélyeztetett balszárnyat szállja meg és rendezze be védelemre a fenyegető olasz-francia támadásokkal szemben. Czigó három napon és három éjjelen át folytonos ellenséges tűzben, sötétben, esőben és sárban építette ki s erősítette meg az állásokat. Az ellenséges tüzérség azonban repülőivel kikémlelte s a negyedik napon az egészet elpusztította.

A hatalmas pergőtűz után erőteljés támadásra indult az ellenség. A hivatása magaslatán álló tiszthelyettes idejében észrevette ezt s az előtte levő terepet idejekorán heves géppuskatűz alá vette. A hármas hullámban előretörő francia gyalogságban szörnyű pusztítást vitt véghez, de a túlnyomó erő mégis betört első állásaink egy részébe. A vitéz géppuskás a balszárnyon szórta gyilkos tüzét az ellenség oldalába és egymaga — mint valami óriás — emberfeletti erővel küzdött az egész zászlóalj helyett. Sikerült is az ellenséget és az erősítésre küldött csapatokat emberkaszáló gépeivel szörnyen megtépáznia s visszamenekülésre, foglyai és zsákmánya visszahagyására kényszerítenie.
A győzelem azonban nem volt teljes és végleges. Félóra múlva újra támadott az ellenség és pedig egyenesen a géppuskások ellen. A szorongatott tiszthelyettes hiába kért erősítést. Emberei is ingadozni kezdtek már. Annál szilárdabban állott azonban ő maga. Bajtársai, parancsnokuk hősies magatartását látva, kétszeres erővel teljesítették kötelességüket. Czigó hirtelen a futóárkokban közeledő franciákra fogta félelmetes géppuskáját és az állásokat mindenáron megkaparítani akaró ellenséggel szemben elszántan védte az egész terep felett uralkodó Sissemol-magaslatot. Tudta, hogy ettől függ az egész terep sorsa.

Már 40—50 lépésnyire közelítették meg a franciák jobboldali géppuskáját, baloldalt lángszórókból égő olajat lőttek a honvédekre, akik ennek ellenére is kitartottak. Sőt Czigó tiszthelyettes géppuskáinak védelme alatt karabéllyal fölszerelt tizenkét emberével megrohanta a hatszorta erősebb ellenséget és régi állásainkat ismét visszafoglalta. Ezen támadás alkalmával 318 halottat, 136 sebesültet, 9 francia géppuskát, 6 lángszórót vesztett az ellenség. Azonkívül hátrahagyta foglyul ejtett 320 emberünket és zsákmányul ejtett 6 ágyunkat, 12 géppuskánkat, 4 fényszórónkat és 8 aknavetőnket.
A második támadásnál 18 fogoly és 40 sebesült 3 géppuska, 2 aknavető és 3 fényszóró maradt kezünk között.