|
Vági Zoltán
1918.
október 27-én és 28-án mint főhadnagy és a 68. (132.) gyalogezred
századparancsnoka a Piave mellett Zandonadi-nál (San Míchele) vívott
súlyos ütközetben merész öntevékeny magatartásával tűnt ki.
Az angol 7. hadosztály áttörte a mi 7. hadosztályunknak a Piave partján
levő Zandonadi-tól Vendrame, Sant Michele, Cimadoírn-ig terjedő
frontszakaszát. Az angol előnyomulás megakadályozására Vági Zoltán, a
parancsnoksága alá helyezett, tartalékokból alakult, öt századból álló
rohamcsoporttal, ellentámadásra készült.
Az ellentámadás végrehajtása folyamán a vitéz főhadnagy a 38. gyalogezred
egy századát a „Lemberg" támpont átkarolásához rendelte. Maga vezette az
átkaroló századot is. Ujabb angol tartalékok harcbavetése azonban a
helyzetet végzetessé tette. Az előnyomulás és az angolok által már
elfoglalt állásokba való betörés, különösen az- ellentámadó csoport
közepén nem tudott sikerre vezetni. Vági Zoltán látta a mindinkább
súlyosodó helyzetet. A nagy veszteségeket és a legénység ingadozó
magatartását. Helyenként a teljes összeomlást, sőt az elért vonal
elhagyását is. Mindezekért merész elhatározással az angol támpont rohammal
való elfoglalására szánta el magát. Mivel a legénységnél már az összeomlás
és harckedvtelenség jelei mutatkoztak s a legszigorúbb eszközök sem
használtak, kibontotta a 8. század birtokában levő magyar nemzetiszínű
zászlót. A zászlót kezébe vette és az ellentámadó csoport elé ugrott. A
kürtös rohamjelet fujt. Vági főhadnagy hősies rohamra vezette ellentámadó
csoportját.
A vad roham láttára megtorpant az angol védelem és helyenként sikerült is
az ellenség vonalát betörni.
Az ellentámadó csoport a harc folyamán teljesen megsemmisült. Vági
főhadnagy súlyos sebesüléssel maga is hadifogságba került. Az ellentámadás
mégis azt eredményezte, hogy a hadosztály- és hadtesttartalékainkat az
ellenség nem lephette meg gyülekezési helyeiken és így azok a további harc
folyamán mint érintetlen egységek jöhettek számításba.
|