.
Cs. és kir. 62. gye.

A San Micheli csatában. 1918. szeptember 12-én megszólaltak az
amerikaiak ágyúi, csaknem háromezer darab! Megindult a csata, melynek középpontjában a marosvásárhelyi 62. gyalogezred volt állásban A képzeletet felülmúló pergőtűz még az isonzói csatákénál is sokkal hevesebb volt, vele szemben a mi tüzünk semmivé törpült. 
Az összeköttetés fenntartásáról szó se lehetett. A távbeszélővonalakat rég széttépték a gránátok, a jelentőkutyák, postagalambok is mind elestek. A 62-esek óriási veszteséget szenvedtek, de aki közülük megmaradt, az a helyén maradt a pokol minden tüze dacára, az amerikaiak, franciák, négerek rohamaival szemben is.
Nyolc támadást vertek vissza kézitusával. De mert a veszteség óriási volt, Czikély ezredes a Seuzytől délre levő magaslatra rendelte vissza a II. zászlóaljat. Az utóvédül visszahagyott rajok olyan nagyszerűen védték az árkokat, hogy mikor később az árkok visszafoglalására jött parancs, az ezred egyszerűen bevonult régi állásaiba, melyeket még akkor is tartott a bennük visszahagyott maroknyi utóvédünk.