Németh Géza
Cs. és  kir. 9. hue.

A 9. huszárezred Asiagonál a 26. közös gyalogezred szomszédságában volt állásban.
Németh Géza tizedes nem az első vonalban volt beosztva, hanem a hátul levő rohamszázadban, melyet csak szükség esetén rendeltek előre. Egy ízben azt a feladatot kapták, hogy egy az ezred előtt levő ellenséges állásrészt támadjanak meg és azt foglalják el.
Az elfoglalandó állást nem olaszok, hanem angolok tartották megszállva.
1918. augusztus 25-én éjjelére tűzték ki a vállalkozás végrehajtását.
Véletlenül ugyanezen napon az angolok is támadtak, de támadásuk valamivel korábban indult meg, mint amikorra a huszároké tervezve volt. Igy hát hiába volt a legalaposabb tervezgetés és előkészülés, a jól betanult támadásból nem lett semmi sem, ellenkezőleg, a védekezésbe kellett átmenni, mert az angolok támadása áttörte a szomszédos 26. közös gyalogezredet.
Németh tizedes századparancsnokától azt a parancsot kapta, hogy 2 rajjal a huszárezrednek a 26-osokkal szomszédos szárnya mögött tartóztassa fel az angolokat és akadályozza meg, hogy ezredét oldalba és hátba támadják.
A rohamszázad többi része előrement a huszárezred állásaiba, ahová aztán nem is tudott betörni az angol.
A 26-osok áttörése után az angolok nagy erővel a huszárok oldalába és hátába fordultak, de ott Némethet találták magukkal szembeni, aki ha nem is gyakorolta be előzőleg ezt a váratlanul jött védekezést, a legjobb tudása és tehetsége szerint mégis vitézül megállta helyét.
A sötétség miatt a puskával úgysem lehetett célozni, s ezért Németh csak kézigránátokkal harcolt a pokoli éjszakában, míg az angolok a kézigránátok mellett a puskával is sűrűn lövöldöztek. Rendkívül elkeseredett harc volt, de Németh egy tapodtat sem engedett az óriási túlerőnek. Tudta, hogy tőle függ ezredének sorsa és keményen el volt szánva, inkább meghalni, semmint meghátrálni és szabadon engedni az utat ezredének pusztulásához.
Már csak hárman maradtak harcképesek az eredetileg 18 főből álló elszánt kis csoportból, mikor ő maga is súlyos tüdőlövést kapott. A hősies harcához segítségül beérkezett a tartalék század, átvette és eredményesen be is fejezte a Németh tizedes általa oly dicsőségesen kezdett nehéz feladatot.
Felgyógyulása után mint 50 százalékos rokkant katonai szolgálatra alkalmatlanná vált.