Kálmán István
Cs. és  kir. 11. vad. zlj

1918. június végén a 11-dik vadászzászlóalj a Piave deltájában, a Piave-Vechio és Piave-Nuov  közti szigetrészen, a lőszer és élelem utánpótlása nélkül, napokon át a legnehezebb viszonyok között verte vissza a túlerőben lévő olaszok támadásait. Két heti súlyos harc után végre felváltották őket és hátra rendelték a Piave mögötti pihenőbe.
Nem sokáig tartott a pihenő, mert már június 27-én éjjel felriasztották őket s visszavitték a szigetre, ahol szakaszonként felosztották a zászlóaljat a bent levő csapatok megerősítésére. A 4. századnak az a szakasza, melybe Kálmán be volt osztva, az első gyalogezred egy századát erősítette meg. A szakaszból egy fél raj erejű járőrt Kálmán parancsnoksága alatt egy fontos műút elzárásával bíztak meg azzal a paranccsal, hogy ezen az úton az olaszok támadását mindaddig kell tartóztatni, míg a csapatok zöme a Piave mögé vissza nem megy.
A  Kálmán vadász védelmére bízott úttestért elkeseredett harcok folytak. Az olaszok majdnem minden félórában próbálkoztak a támadással.
A védelem alatt vitéz Kálmán kis csoportjának létszáma a felére olvadt, de a derék vadászok tudták azt, hogy az megtartása a csapatok visszavonulásának biztosítéka. A visszavonulási parancsig híven teljesítették kötelességüket, vitézül helytálltak.