.
Cs. és kir. 32. gye.

Március 2-án a budapesti 32. gyalogezred a Monte Asolone körüli állásokban lévő  88-ik gyalogezredet váltotta fel. Ezzel pedig a magas hegység és a téli mostoha időjárás okozta legáldatlanabb körülmények közé jutott

A fölvonulás az állásokba március 2-án előbb esőben, majd hóviharban ment végbe. És, mivel szállások nem voltak, az amúgy is átázott csapat a csikorgó hidegben és hóviharban a szabadban táborozott és még tüzeket sem gyújthatott. A viharokkal váltakozó erős havazás március 7-ig tartott. A hó magassága elérte a 2 métert; a vihar befútta az utakat és annyira betemette az állásokat és kavernákat, hogy ezeket csak itt-ott lehetett megközelíteni; az utak szabaddá tétele és a közlekedés lehetetlenné vált, mert hiányoztak a szükséges szerszámok és mert az állandó viharos havazásban a munka meddőnek bizonyult; melegedőhelyek nem voltak; az étkezést a málhásállatok és a legénység igen nagy részének munkába állítása mellett is csak roppant nagy fáradalmak árán sikerült későre és teljesen hideg állapotban fölszállítani. A csapat elszállásolására szánt helyiségek nemcsak rosszak, hanem elégtelenek is voltak, úgy-hogy március 2-án az amúgy is átázott ruhában levő csapatból 400 ember nem jutott födél alá, az első vonalban egyáltalában nem volt tüzelőanyag.

 Végre március 12-én az ezred állásait a 49. gyalogezred vette át. A különösebb ellenséges behatástól mentes időszak alatt az ezred vesztesége összesen: 9 halott, 24 sebesült és 295 súlyos beteg, 5 embere eltűnt, akik állítólag az állá-okba fölmenetkor a mélységbe zuhantak.
 

Korabeli könyvészeti források alapján
 

 

Cattarói matróz  zendülés

1918 elejére a a fronton harcolók, de a hátországban élők is fizikailag és lelkileg is belefáradtak a háborúba. Az élelmiszer adagok esetében a háború eleji 700 gramm/nap kenyéradag már a felére csökkent. A katonák morgolódtak, elégedetlenkedtek.
1918. március 2-án a cattarói öbölben állomásozó hadihajók, legénysége körében zendülés tört ki. Követeléseik egy része az életkörülmények javítására irányult, másik része, a háború befejezését követelte.
A sok nemzetiségű, és különböző indíttatású zendülés két nap alatt összeomlott. A négy főszervezőt a bíróság halálra ítélte. A legénység egy részét nyugdíjazták, másokat más hajókra vezényeltek. Így került a Szent Istvánra Gólya Vilmos tiszaörsi illetőségű matróz is.
 

Forrás: Korabeli könyvészeti források
http://tiszaors.hu/ors_photo/displayimage.php?album=7&pos=1279