|
 |
.
Cs. és kir. 32. gye.
Március 2-án a
budapesti 32. gyalogezred a Monte Asolone körüli állásokban lévő
88-ik gyalogezredet váltotta fel. Ezzel pedig a magas hegység és a téli
mostoha időjárás okozta legáldatlanabb körülmények közé jutott
A fölvonulás az állásokba március 2-án előbb esőben, majd hóviharban
ment végbe. És, mivel szállások nem voltak, az amúgy is átázott csapat a
csikorgó hidegben és hóviharban a szabadban táborozott és még tüzeket sem
gyújthatott. A viharokkal váltakozó erős havazás március 7-ig tartott. A
hó magassága elérte a 2 métert; a vihar befútta az utakat és annyira
betemette az állásokat és kavernákat, hogy ezeket csak itt-ott lehetett
megközelíteni; az utak szabaddá tétele és a közlekedés lehetetlenné vált,
mert hiányoztak a szükséges szerszámok és mert az állandó viharos
havazásban a munka meddőnek bizonyult; melegedőhelyek nem voltak; az
étkezést a málhásállatok és a legénység igen nagy részének munkába
állítása mellett is csak roppant nagy fáradalmak árán sikerült későre és
teljesen hideg állapotban fölszállítani. A csapat elszállásolására szánt
helyiségek nemcsak rosszak, hanem elégtelenek is voltak, úgy-hogy március
2-án az amúgy is átázott ruhában levő csapatból 400 ember nem jutott födél
alá, az első vonalban egyáltalában nem volt tüzelőanyag.
Végre március 12-én az ezred állásait a 49. gyalogezred vette át.
A különösebb ellenséges behatástól mentes időszak alatt az ezred
vesztesége összesen: 9 halott, 24 sebesült és 295 súlyos beteg, 5 embere
eltűnt, akik állítólag az állá-okba fölmenetkor a mélységbe zuhantak.
|
