Farkas László
Cs. és kir. 5. gye.

A világháború utolsó évében, február 22-ére virradó éjjel Farkas László, a szatmárnémeti 5. gyalogezred zászlósa tüntette ki magát, aki a tiroli Col Caprile hegyen vívott harcaink alatt önként vállalkozott arra, hogy az olaszok egyik, sokat kellemetlenkedő tábori őrsét elfogja. E célból ismételten végrehajtott kockázatos éjjeli szemrevételezések után, pusztán csak 7 főnyi raja élén, — amelynek emberei szintén önként jelentkeztek, — igen ügyesen és óvatosan megközelítette az olasz tábori őrsöt. Amikor pedig egészen közel jutott, hirtelen előretöréssel a tábori őrsre rontott, majd rövid és mindkét részről vitézül vívott kézitusa után elfoglalta annak helyét. A harci zaj hallatára azonban az olaszok csakhamar kb. 20 főnyi osztagot küldtek előre, mire Farkas zászlós észrevéve azok közeledését, páratlan eltökéltséggel ezzel az osztaggal is felvette a harcot és meg is állította azt, közben azonban kézigránáttól az arcán és a karján megsebesült. Minthogy Farkas zászlós a kitűzött célt, vagyis az olaszok nyugtalanítását és foglyok ejtését ezzel már elérte, parancsra bevonult saját védelmi vonalunkba.
Kiválóan bátor és vitéz magatartásáért tekintettel arra, hogy 28 havi arcvonalszolgálata alatt minden alkalommal hasonlóan bátran viselkedett, egyébként pedig még az Isonzó-menti harcaink alatt a kisezüst vitézségi érmet mar kiérdemelte, a fenti vállalkozás jutalmaként az arany vitézségi éremmel tüntették ki.