Schőn László
Cs. és kir. 46. gye.

A mozgósításkor, 1914. július 29-én mint egyéves önkéntes vonult be a 46. gyalogezredhez. 1915 kora tavaszán már a déli harctéren teljesít szolgálatot, majd csapattestével az olasz harctérre került s mint hadapród. 1916 nyarán csapattestével az olasz harctér délibb részére került, ahol megszakítás nélkül végzi a legnehezebb és legvitézebb haditetteket. 1918. január 1-én a Monte-Tombán az egyik legelkeseredettebb ellentámadásnál, amit vezetésével sikeresen visszavertek, súlyosan megsebesült s ugyanott el is esett. Hosszú harctéri szolgálata alatt elnyeri a Bronz, Kis- és Nagy ezüst vitézségi érmet, majd újólag az I. o. ezüst vitézségi érmet, a bronz és ezüst Signum Laudist és két ízben megkapta a III. о. katonai érdemkeresztet.