Wágner Péter
M. kir. 2. h. gye.

Arany vitézségi érmét a montelloi csatában, az ellenséggel szemben tanúsított kiválóan vitéz és önfeláldozóan bajtársias magatartásának elismeréséül kapta. Mint a 2. honvéd gyalogezred törzsőrmestere a legerősebb ellenséges ágyútűzben 1918. június 19-én telefonösszeköttetést létesített a 11. lovashadosztály és annak a Montello-n küzdő ezredei között, miáltal lehetővé tette a támadás egységes vezetését és harcban álló csapatainknak tüzérségi tűzzel való támogatását. Az állandó tüzérségi tűz ellenére három napon és három éjjelen át, fáradtságot nem ismerő gonddal és félelmet nem ismerő bátorsággal tartotta jó karban a vezetékeket, melyeket a kényszerű visszavonulás alkalmával használhatatlanná tett.
Egyik vonalvizsgálata közben egy súlyosan sebesült századosra bukkant, kit hátán vitt át a Piavén és mentett meg az életnek, A visszavonulásnál kábelt feszített ki a Piave fölött, melybe fogózkodva, bajtársai százai úsztak át a sebes folyón s menekültek meg az elpusztulástól.