EMLÉKEZZÜNK

a Magyar Királyság 660.000 hősi halottjára,

"Senki sem tölt be szebben földi célt,

mint aki holtával hazájának élt."

 
 

Küzdtek, lemondtak, aztán újra küzdtek,
vágytak, csalódtak és megint reméltek…
Ki hinné el, hogy életük rögén
ők is csak ilyen torz meséket éltek?

Ez vőlegény volt. Ajkán csókok íze,
szívében pompás báli éjszakák…
Aztán gránátok zúgták a zenét…
aztán gránátok hozták a halált…

Ez gyermek volt még. Fák suhogtak benne,
talán szerelmes sem volt még soha…
Doberdó várta. Képét most is őrzi
kopott keretben egy kopott szoba.

Ez gyermekét hagyta itt és hazáját,
hogy a hazája boldogabb legyen…!
Ő ott maradt. A lelke itt barangol
hazát keresve, völgyön és hegyen.

Nyugosznak mind. A vérüket beszívta
a kalásztermő, szomjasajkú föld.
Mögöttük összedőlt a szörnyű Bábel,
s ami még nem volt, az is összedőlt.
Wass Albert: Gyertyaláng
 

 


Fendler Oszkár
Cs. és kir. 3/38. árk. szd.

Fendler Oszkár a szegedi 7. utász pótzászlóaljhoz vonult be katonai szolgálatának teljesítésére. A harctéren 1917. november 2-ától, először mint 7/5. utászszázad, majd a 38. árkászzászlóalj 3. századának részlegvezetője, őrvezetői rendfokozatban kiváló kötelességtudással és vitézséggel végezte felelősségteljes munkáját. Részt vett a Code és Testadura közötti erőszakos folyóátkelésben, ahol a pontontagban kiemelkedő bátorságával tűnt ki. Bajtársaival már az előkészítésben is kiváló munkát végzett, az átkelés során pedig az erős ellenséges tűzre való tekintet nélkül, példásan oldotta meg a rábízott feladatokat. Ezért az Ezüst Vitézségi Érem I. osztályára terjesztették fel, Fendler Oszkár árkász őrvezetőt.
 

Korabeli könyvészeti források alapján.