Zeiss Oszkár
Cs, és kir. 46. gye.

1917. november 10-én IV. Károly osztrák császár és magyar király látogatást tett az olasz harctéren. Amikor a szegedi 46-osok parancsnoka Zeiss Oszkár alezredes lejelentkezett őfelségénél a király magához ölelte és „Kedves Zeiss ezredesnek” szólította az alezredest. Az uralkodó távozása után a jelenlévő tisztek gratuláltak a soron kívüli előléptetéshez, de az ezredparancsnok nem fogadta a gratulációt úgy vélvén a király csak elszólta magát. Másnap aztán mégis föl kellett varratnia a harmadik csillagot, mert mint mondták „a császár nem tévedhet” és a Rendeleti Közlönyben is megjelent a kinevezés. Ebben az esetben azonban valóban nem elszólásról volt szó. A király tudatosan szólította ezredesnek a 46-osok vitéz parancsnokát. Az újdonsült ezredes tisztjei gratulációját ekkor már elfogadva így szólt: „A kitüntetés engem ért, de tudom, hogy ezt nektek hős magyarjaimnak köszönhetem. Teljesítsük továbbra is mindannyian az eddigi hűséggel azt a magasztos kötelességünket, mellyel az uralkodónak és hazánknak adósai vagyunk”.
 

Balla Imre
M. kir. 3. h. gye.

Balla Imre a debreceni 3. honvéd gyalogezred szakaszvezetője készültség parancsnoki beosztást kapott Monte San Gabrielle kavernájában. A kaverna bejáratait az olaszok minden mozgás esetén tűz alá vették, megnehezítve az élelmezéstől kezdve, a harcra fejlődésig minden tevékenységet. A tüzérségi tűz mellett a gyalogsági támadás is állandó veszélyt jelentett. Egy ilyen támadás következett be november 10-én. A kavernán kívüli őrszemek jelzésére Balla a készültség élén a halált megvető bátorsággal rontott a támadókra, akiket visszavertek.
Kiválóan bátor és vitéz magatartásával hozzájárult ahhoz, hogy ezt a fontos kavernát az ezred az előnyomulás megkezdéséig megtartotta.