Nagy Miklós
M. kir. 7. h. hue.

Nagy Miklós tartalékos törzsőrmestert a háború alatt sorozták be a 7. honvédhuszárezredhez. Az egész háború alatt a 19. honvéd gyalogezred kötelékébe beosztott lovas szakaszban teljesít szolgálatot, hol lóháton, hol gyalog, amint a viszonyok éppen megkívánták. Első kitüntetését, a nagyezüst vitézségi érmet 1915 április havában érdemelte ki az orosz hadszíntéren. A 19. honvéd gyalogezred a Strij közelében lévő, Ostry magaslaton volt a német csapatokkal összefüggő állásban, a németektől balra. Állásaink és az orosz állás között egy sűrű bozóttal teli völgy húzódott. Ebben a völgyben - két állás közötti összefüggő terepen - teljesített akkoriban vitéz Nagy, mint járőrparancsnok éjjelente szolgálatot. A napjára már nem emlékszik pontosan, egyik éjjel ismét kint volt 8 gyaloghuszárjával a front előtt, midőn a hajnali szürkülethomályában észrevette, hogy az oroszok a szomszédos német állások ellen tüzérségi előkészítés nélkül, sűrű rajvonalban meglepetésszerűen támadásra mennek. A támadó rajvonal jobbszárnya közvetlen mellettük haladt el anélkül, hogy őket észrevették volna. Megvárta előbb, míg az oroszok a német állások felé közeledve rajta túlhaladtak, s akkor gyors tüzelésbe kezdett járőreivel a hátukba és az oldalukba. Miután jelentéstételre már nem volt ideje, puskáik tüzével nemcsak azt akarta elérni, hogy az ellenségben kárt okozzon, hanem egyszersmind figyelmeztetni óhajtotta az állásban lévőket a közelgő veszedelemre. Mindkét célját elérte. Tüzelése váratlanul érte a félhomályban meglepetésre készülő, nesztelenül előnyomuló ellenséget, olyan zűrzavart és keveredést idézte elő, hogy rajvonaluk jobb szárnyának rendje felborult és emberei a közeli bozótba menekültek. Az élénklövöldözés zajára felriadt németek, valamint saját csapatunk jobb szárnya és tüzérségünk is erős tüzelésbe kezdtek, mire az oroszok támadási tervükkel felhagyva, hanyatt-homlok menekültek visszafelé. Egy részük a nagy lövöldözés miatt nem mert egészen az állásaikig visszamenni, hanem meghúzódott a völgy fenekén, hogy később folytassa a menekülést. A élénk tüzelés elülte után járőrével az oroszok után indult, átkutatta a bozótot és a völgyet, s a megbújt oroszok közül mintegy 20 főt, köztük 2 tisztet is összeszedett és foglyul ejtett, kik az átéltek hatása alatt, minden ellenállási kísérlet nélkül engedelmeskedtek a parancsainak. Bekísérésük közben összeszedetett velük a domboldalban eldobált 120db puskát és 1 db géppuskát, s azokat is hátravitette a 19-es honvédek III. zászlóalj parancsnokságához. Az ellenség vesztesége halottakban és sebesültekben is jelentékeny volt. Saját járőreiből ketten sebesültek meg, azok sem az ellenségtől, hanem a nagy lövöldözésben eltévedt saját golyóktól. A bravúros járőrszolgálatért, melynek elsősorban köszönhető a tervezett orosz vállalat meghiúsulása, s az elért szép siker is, az I. oszt. ezüst vitézségi érem mellett jutalma lett a német harcos érdemérem is.