Az otthon maradt családtagok, szülők, feleségek, menyasszonyok, gyerekek az első perctől kezdve aggódva, gondoltak szeretteikre, imádkoztak, hogy bajuk ne essen.
Türelmetlenül, ugyanakkor félve várták a postát, örültek és megnyugodtak a tábori levelezőlap érkezésekor, és kétségbe estek a gyászhírt hozó távirat érkezésekor.

Már a  háború első hónapjaiban is sok ezer családhoz érkezett a gyászjelentés.
A szenvedést nem lehet méricskélni, de a megözvegyült feleség vagy az árván maradt gyerek,
vagy a gyerekét, gyermekeit elvesztő szülő fájdalmáról sem felejtkezhetünk meg
a 100. évforduló kapcsán.