Magyar István
M. kir. 29. h. gye.

Magyar István "öreg népfelkelőként" a mozgósításkor vonult be a 29. honvéd gyalogezredhez Jászberénybe, és alakulatával szeptember 1-én indult a szerb frontra.
Ahogy naplójában írta már szeptember 7-én Drahova faluban karhatalmi szolgálatban a "vad rácoktól" gyűjtötték be a fegyvereket, majd a tűzkeresztségen még át nem esett századával
„október 13-án értünk Zimonyba, ahol a kaszárnyában szálltunk meg. Közben egyre dörögtek az ágyúk, ostromolták a mieink Belgrádot. . ... 14-én délben, 12 órakor éppen az ebédet osztották a szakácsok a kaszárnya közepén, mikor egyszer csak elejbénk vágott le a slapner. Midjárt volt nagy lótás-futás. Közelebb hozták az ebédet az eresz alá, de jött a második slapner, ez már a tetőzetet érte, éppen ahol mi voltunk elkvártélyozva. Már akkor nagyon repkedtek a darab vasak az egész kaszárnya udvarban. Aztán ismét jött vagy három. Akkor már nem volt mit tenni, az összes katonaság szedte össze a cók-mókját, ki merre látott, arra menekült......"

Azután a század megszokta az állandó halálveszedelmet. Magyar István népfelkelő vitéz helytállásával kiérdemelte a Bronz Vitézségi érmet és a Vas érdemkeresztet.