Bucsi György
M.  kir. 17. h. gye.

Bucsi György  1913-ban tényleges katonai szolgálatra vonult be a székesfehérvári 17-es honvéd gyalogezredhez. A háborúban előbb a galíciai, majd az olasz és román fronton harcolt  szakaszvezetőként Kétszer sebesült. Vitézül helyt állt  a kegyetlen II. isonzói csatában, ahol a 17-es ezred, a végsőkig kitartott, igaz veszteségük minden elképzelhetőt felül múlt. 1917. október 22.-én Monte San Gabrielén, mint a telefonszakasz parancsnoka a legnagyobb pergőtűzben, megfeszített erővel biztosította az összeköttetést. A legveszélyeztetettebb helyeken, személyes példaadással végezte a javításokat. A személyes példaadással mindenkor elöljáró Bucsi György 48 hónap frontszolgálat alatt kétszer érdemelte ki az I. osztályú-, egyszer a II. osztályú ezüst és kétszer a bronz vitézségi érmet, és őrmesterré léptették elő.