Molnár László
Cs. és kir. 72. gye.

A világháború utolsó évében az olaszok június 8-án 12 órán át tartó, irtózatos, pergőtűz után, túlerővel támadták a déltíroli Asiago körüli Pertica hegyen lévő állásainkat. Néhány helyen be is törlek, árkainkba. Ámde védőink gyors ellenlökemei visszavetették őket. Ezt a sikert elsősorban volt komáromi 19. vadászzászlóaljunknak köszönhetjük, mely hősi kézitusában leküzdötte a rohamozó gyalogságot és megakadályozta annak a védővonalunkba való befészkelődését. Ezért Conrad tábornagy, mint az arcvonalrész legfőbb elől járó parancsnoka külön dicséretben is részesítette a zászlóaljat.

Ebben a hősi harcban különösen Molnár László, a pozsonyi 72. gyalogezred törzsőrmestere tűnt ki, aki a vadászzászlóalj egyik szakasza élén vitézül és elszántan, az állásba tört támadókra vetette magát és lelkesen vívott közelharccal visszavetette őket. Ezzel a védőállás felsodrását akadályozta meg. Mivel pedig egy héttel később újabb kimagasló fegyverténnyel gyarapította hősi érdemeit és ekkor is kimagasló vitézséggel vezette szakaszát, sorozatos vitézkedéseinek elismeréseként az arany vitézségi éremmel tüntették ki. Megelőző vitézi tetteivel a nagy- és a kisezüst és a bronz vitézségi érmeket már kiérdemelte.