Melion József
Cs. és kir. ?. hegyi.tü.oszt.

A fiatal budapesti diák még alig volt 19 éves, amikor mint harcedzett zászlós 1918. szeptemberében a dél-tiroli harcokban elnyerte az arany vitézségi érmet. Egyik hegyi tüzérosztálynál volt felderítő tiszt és úgy a tüzérség, mint a gyalogság számára nagybecsű felderítő szolgálatot végzett. Sokszor tanújelét adta kiváló bátorságának is, mind a veszélyes pontokon folytatott megfigyelései közben mind a válságos pillanatok parázs viadalaiban.

Szeptember 24-én betörtek az olaszok árkainkba, de a vitéz felderítő két emberével keresztülvágta magát az ellenségen s megmentette az egész felszerelését. Embereit a hadi helyzetre vonatkozó fontos jelentésekkel hátraküldte parancsnokságához. Ő maga pedig fölment a Monté del Tasso-ra s új állásból végezte megfigyelő munkáját a rettenetes gázgránát és aknatűzben. Délután az olaszok egészen álláspontjáig hatoltak előre s rohamcsapataik kézigránátokkal támadták meg a figyelő zászlóst. Mélion nem hagyta magát és három távbeszélő katonájával elkeseredett küzdelemben visszaverte támadóit. Csak a kiürítési parancsra, akkor is utolsónak hagyta el a helyét. Magával vitte a távbeszélő fölszerelést, valamint a megfigyelő műszereket is.
Másnap önként ment föl felderítőnek egy másik magaslatra. Minden fedezék nélkül végezte tisztét a legerősebb ellenséges tűzben s jelzőlámpával nagybecsű jelentéseket adott parancsnokainak. Munkáját siker is koronázta, mert emez adatok alapján csapataink 27-én elfoglalták a magas „Csillag-csúcsot". A vitéz helytállásnak eme ifjú hőse vitézi teljesítményeivel sokszorosan szolgált rá a katonának járó legszebb kitüntetésre, az arany vitézségi éremre.