Csató Sándor
Cs. és kir. 37. gye.

A 37. közös gyalogezredben szolgálta vitézül hazáját, 48 hónapot töltött a harctéren, kétszer sebesült és minden vitézségi érmet kiérdemelt.
Arany vitézségi érmét a Hétközség fennsíkján vívott harcokban kapta. Állásainkat 1918. szeptember 7-én éjjel megtámadták  az olaszok s Csató századát bekerítették. A század körletében fölállított géppuska kezelőjét pedig lelőtték, Csató tizedes a válságos pillanatokban gyors cselekvésre határozta el magát, azonnal odaugrott és kattogtatni kezdte az elárvult géppuskát.
Oly szenvedéllyel, oly bőven s oly biztosan ontotta a tűzesőt, hogy a század erőre kapva visszaverte a támadó ellenséget. Nagyszerű lélekjelenlétével és teljes áldozatkészségével így mentette meg a vitéz tizedes veszedelembe jutott századát.
Hőstettéért szakaszvezetővé léptették elő és arany vitézségi éremmel tüntették ki.