Farkas Gábor
Cs. és kir. 39. gye.
"Emlék az utókornak:
Farkas Gábor születtem 1877. hatodik hó 10-én, Székelyhidon.
......
1914 -ben Magyar országnak hadat üzentek az olaszok,
szerbek, oroszok, a
Duna és a Tisza közt már elfoglalták a szerbek, az oroszok a Kárpátot
foglalták el.
Ekkor besoroztak katonának, kiképzésre elvitek Jaromérba
(Prágától 130
km - re keletre). Csehországba 6 heti kiképzésre. Onnan kerültem Königgratzba ott volt a harctéri
kiképzés, ott voltam 3 hétig, be lettem osztva a többiek közzé. Ekkor voltam
37 éves.
4 hétig voltam, 1916. január 1-től a Doberdói fennsíkon
a lövészárokban.
A lövészárok közönséges árok az ellenség felőli oldala
földdel megtöltött
zsákkal van megrakva 1méter magasban, közötte 1 vas lemez van, azon lyuk,
abból a katona a fegyvere( puska) csövét kidugja.
Az ellenség kb. 20 méter távol van az ároktól 1 méter távol tövises drót
van elhelyezve, amit drótakadálynak neveznek.
Ebben az árokba kell lenni 10 napig és 10 éjjel, az ennivalót éjjel hozzák
fel, ha tudják.
A tisztek pince alakú kő sziklába vájt üregbe vannak. A legcsendesebb időben,
amikor nincs támadás 15-20 halott van naponta 500 emberből.
Éjjel hogy az ellenséget meglessük világító rakétákat kell kilőni, de itt
annyi gránát és repesz van, ami az ember életét könnyen kioltja.
A hullákat, bajtársainkat a szanitéc szedi ősze hajnalban, a holttesteket
a pionírok viszik el 2 km -re. Itt temetik el saját ruhájában ami rajta van
koporsó nélkül.
A sebesültek gyors segélyt a szanitéc nyújt.
10 keserves nap eltelte után hajnali időben felváltás következett más
ezredekből a mi ezredünket, a 39 - es Debreceni gyalog ezredet a 41-ik ezred
váltotta.
A lövész ároktól lejjebb volt a pihenő barakk nagyjából 10 km - re.
Deszkából van építve egy barakkban befér 100 ember, de az ellenséges repülő
ezt is szét szokta verni. Ezen hely úgy néz ki mint 1 kis falu, templomokat is építettek a katonák
deszkából,
Doberdó éghajlata meleg, citrom, narancs füge, babér, gesztenye,rozmaring
terem. Talaja köves, imitt amott erdei burján 60 centi magasak, és kopár semmit
sem terem.
Megbetegedtem, legyengültem szpitálba, korházba kerültem San Dánielbe 1 és
fél hónapig, innen Budapestre kerültem, itt is 2 hónapig tartottak.
Kérvényeztem magamat Debrecenbe itt, 4 hónapig voltam, majd áthelyeztek
Mihályfalvára ahol, 5 hónapig voltam.
Ekkor hadat üzent Románia már bent voltak Kolozsváron,
de nem sokáig mert a németek és a Magyarok megtámadták és visszaverték őket Bukarestig. Ugyanakkor visszaverték az oroszokat, sok ember áldozatba került.
Ez idő tájt már Mihályfalván nem lehetett maradni vissza kellet menni a
századhoz Königgratzba. Ahol már korában voltam, ott az üdülőbekészítettem egy konyhát épülettel
együtt ahol 500 embernek főztek.
Innen beosztottak a menet századba 4 nap 4 éjjel mentünk vonattal,míg az
olasz tengerparthoz értünk Doberdohoz közel, ekkor már az olaszokat
Coneglián túl a Piavé partjánál állították meg a magyar és német hadtestek.
A tenger parton kiszálltunk gyalog mentünk Conegliáig ahonnan 15 km a Piave
vize.
Itt büdös volt a levegő. Szép város volt nagyon, gyárak raktárak, vasúti
nagy épületek, az olaszok mikor visszavonultak felgyújtották. A pincékből a
borokat kiengedték, úgy hogy ebben a nagy városban nem maradt 20 családnál
több. A többiek elmenekültek, teljesen a város ki volt ürítve. Mi 1
kastélyban szálltunk meg. A várost és az állomást az olaszok szétlőtték.
A
szép kastély kertből lett a mieinknek a temető, a Piavénél meghalt
embereinket itt temettük el.
Engem mint mesterembert beosztottak a temetkezéshez tiszteknek csináltan
koporsót, közlegényeknek keresztet vers fel irattal (l J.N Nagy Sándor
no:39 Székelyhíd.)
Itt kevés ideig voltam beteg lettem kórházba szállítottak, de csak olasz
területen. Ekkor senki beteget az országunkba be nem hoztak, ott volt az üdülőnk is,
nagyon sok magyar nyugszik az olasz földön.
A fent sorolt helyen éghajlata
meleg, északi részén 2100 méteres hegységei vannak, déli része síkság,
köves, itt terem a rizs is, magas hegyekben a havasi gyopár, virág soha el
nem hervad.
Innen áthelyeztek a divíziós asztalos műhelybe itt már nagyon jó dolgom
volt, 10 napra kaptunk 30 olasz lírát az volt a lénungunk.
1918. májusában a magyarok átkeltek a Piavén 14 nap és éjjel egyenlőn tűz
alá volt véve. Embereinket ágyú tűz alá vette, nagyon sokat meghaltak és vízbe fúltak.
Ekkor
már látták a mieink nehéz helyzetünket, ki voltak merülve, feladták
a frontot, a hátra levő embereink pedig fellázadtak. 1918. október 10-én reggel közeli falvakba voltak áthelyezve, kint jelre
mindenki felvette holmiját fegyvereit, bejöttek Aviano községbe minden
század azzal a jellel nem megyünk a frontra itt nem harcolunk, e helyet
védje meg a cseh mi csak Magyarországot védjük meg, nem kell nekünk az
olasz föld.
Ekkor látták a tisztek a legénységgel nem bírnak azt felelték
fiuk messze Magyarország. Nem baj, megyünk gyalog, várjatok sürgönyzök a királynak, este csend lévén
mindenki a helyére ment.
1918. október 20-este érkezett a parancs civilektől hozzunk szekeret és
jószágot, ekkor hoztunk vagy 25 szekeret megraktuk élelemmel, szegény
emberektől az utolsó jószágát is elhoztuk csak úgy sírtak. Elindultunk reggel hallottuk a robbanásokat, a mi embereink, amit nem
tudtak elhozni felgyújtották. Fő országútra érvén jöttek emberek a frontról, de mi mit sem gondoltunk,
hogy mi volt ott. Sok olasz repülő szállt az égen, ember ember hátán alig
fértünk mindenki kifelé igyekszik. Estelőn 1 faluban megháltunk.
Tovább mentünk már Olaszország utolsó falujánál jártunk elértük a
Plocken hágót. Újabb parancs fegyvert elégetni úgy indultunk tovább indultunk egy hegyre
fel reggelre értünk le ez már Ausztria első faluja Kötschach-Mauthen. Levezettek egy helyre, kővel karánnal volt elkerítve. Jön a parancs,
semmihez nem szabad nyúlni mert a civilek egyből hadbíróság elé visznek.
Ekkor már nagy hatalma volt a civilnek. Ekkora már a kenyerünk is
elfogyott. Lisztet és kávét kaptunk hús volt elég mert volt jószágunk
elegendő. Innen gyalogoltunk, meneteltünk tovább, de hosszú út után jószág
eleségünk elfogyott. Ahol etetünk 2 jószágért adtak takarmányt, majd
Maltambergben kaptunk vonatot, 14 nap utazás után a csehek a vonaton
mindent elszedtek élelmet, felesleg ruhákat stb.
Majd Pécsre értünk, jön a parancs le a sapkát, rózsával vártak bennünket,
húzták azt hogy Kossuth Lajos azt üzente, teával kaláccsal kínáltak. Innen
továbbutaztunk Budapest, Debrecen végül következett Székelyhíd.
Hazaértem.
Most jött ismét a változás a kommunisták az egész országba Kun és Lenin
azok kormányoznak, ezek sok embert eltetettek láb alól, Pesten a Dunába
lökték őket, akik ellene voltak.
Kezdett minden hivatal románná
alakulni.1939- ig elég tűrhető volt a népnek.
A román idő alatt a köz igazgatás román volt és 1939- ben készült
Székelyhidon 1 román templom de pucolva még nincs, és a katolikus
kápolnából lett román templom.
E napig 21 éve a román uralomnak."
|