Gergelyfy Sámuel
M. kir. 22. h. gye.

1915 júniusában vonult be a marosvásárhelyi 22. honvéd gyalogezredhez. Az ezred minden csatájában derekasan részt vett. Gergelyfy őrvezető 1915. augusztus 30-án  az uzlowi ütközet során, - melyben tanúsított vitéz magatartásáért bronz vitézségi érmet kapott- megsebesült. Felépülése után ezredéhez visszakerülve zászlóalj küldöncként teljesített szolgálatot.
1917. július 28-án Zaleszyknél az életveszélyes helyzettel mit sem törődve, saját testi épségének veszélyeztetésével biztosította, hogy a parancsok és jelentések  időben eljussanak rendeltetési helyükre. Ezért az önfeláldozó, bátor kötelességteljesítésért a kisezüst vitézségi éremmel tüntették ki.
1918. szeptember 30-án a nagyezüst vitézségi érmet is kiérdemelte.
Erdély visszacsatolása után ismét egyenruhát kellett öltenie, és őrmesterként szolgált,


Forrás: Unokájának szíves közlése

 


Hazai Béla
M. kir. 1. h. hue.

Báró Hazai Béla a budapesti 1. honvéd huszárezred tartalékos zászlósa vitézül megállta a helyét a huszárok között. Több vitézségi érmet is kiérdemelt.
Vitéz helytállásáért  Károly király koronázásakor aranysarkantyús vitézzé avatták.
Saját kérésére áthelyezték a légjáró csapatokhoz, ahol kiképzése után  pilótaként szolgált a   császári és királyi 13, 6, 60J, 74J. repülő századoknál.
1917. szeptember 30-án a Piave felett Albatros D.III KJ típusú vadászgépével légi harcban repülő hősi halált halt.