Bognár József

Cs. és kir. 4. kp.zlj.

A kerékpáros zászlóaljat, mely mozgékonyságánál fogva gyorsan változtathatta harchelyét nagy veszedelmek esetén gyakran dobták be utolsó reményként ingadozó arcvonalunk megerősítésére.
Javában tombolt már a piavei támadás, amikor a kerékpáros zászlóaljat, nagy veszteségeket szenvedett csapataink megerősítésére a Montello déli lejtőjére rendelték. Állandó heves tüzérségi tűzben nyomultak előre kijelölt állásaik felé kiknek sorait ellenséges repülőrajok géppuskái és bombái már az előrenyomulás alatt alaposan megtizedelték. Az olaszoktól elfoglalt és saját védelemre átépített állások a folytonos esőzések következtében vízzel teltek el, ami a zászlóaljai szintén nagyon megviselte. A július 18. és 20. közötti időben a 4. kerékpáros század tisztjeinek és legénységének nagy részét  elvesztette, a megmaradtakat pedig az időjárás és az állandó tüzérségi tűz annyira, megviselte, hogy  erkölcsi és fizikai ellenálló képessége nagyban megcsappant.
Pedig a legnagyobb erőpróba még hátra volt. Július 20-án egy, automobilokon odaszállított, pihent olasz ezred támadását kellett kivédeni. A tüzérségi tűzzel támogatott s feltartóztathatatlanul előrenyomuló olaszok láttán a 4-ik század kisszámú legénységét pillanatokra megingatta a támadás veszedelme és már-már menekülésben látta az egyedüli megoldást. Bognár József törzsőrmester a század élére állt, és példamutató vitézségével új erőt öntött a legénységbe. A kerékpáros honvédek parancsnokuk példáján felbuzdulva  követték Bognár törzsőrmestert és megállították az olaszok támadását.

Korabeli könyvészeti források alapján.