|
Bognár József
Cs. és kir.
4. kp.zlj.
A kerékpáros zászlóaljat, mely mozgékonyságánál
fogva gyorsan változtathatta harchelyét nagy veszedelmek esetén gyakran
dobták be utolsó reményként ingadozó arcvonalunk megerősítésére.
Javában tombolt már a piavei támadás, amikor a kerékpáros zászlóaljat,
nagy veszteségeket szenvedett csapataink megerősítésére a Montello déli
lejtőjére rendelték. Állandó heves tüzérségi tűzben nyomultak előre
kijelölt állásaik felé kiknek sorait ellenséges
repülőrajok géppuskái és bombái már az előrenyomulás alatt alaposan
megtizedelték. Az olaszoktól elfoglalt és saját védelemre átépített állások a folytonos esőzések következtében vízzel teltek el, ami a
zászlóaljai szintén nagyon megviselte. A július 18. és 20. közötti
időben a 4. kerékpáros század tisztjeinek és legénységének nagy részét elvesztette, a
megmaradtakat pedig az időjárás és az állandó tüzérségi tűz annyira,
megviselte, hogy erkölcsi és fizikai ellenálló képessége nagyban
megcsappant.
Pedig a legnagyobb erőpróba még hátra volt. Július 20-án egy,
automobilokon odaszállított, pihent olasz ezred támadását kellett
kivédeni. A tüzérségi tűzzel támogatott s feltartóztathatatlanul
előrenyomuló olaszok láttán a 4-ik század kisszámú legénységét pillanatokra
megingatta a támadás veszedelme és már-már menekülésben látta az egyedüli
megoldást. Bognár József törzsőrmester a század élére állt, és példamutató
vitézségével új erőt öntött a legénységbe. A kerékpáros honvédek parancsnokuk példáján felbuzdulva követték Bognár törzsőrmestert
és megállították az olaszok támadását.
|