Bajkai Lajos
Cs. és kir. 26. gye.
 

Az érsekkétyi illetőségű Bajkai Lajos az esztergomi cs. és kir. 26. gyaloegezredhez vonult be, és a háború elejétől mint géppuskás katona, minden fronton vitézül megállta a helyét. 1916. július-augusztusban az orosz harctéren, a megújuló orosz járőrtámadásokat Jalczewonál sikeresen hiúsította meg. Ezzel kiérdemelte a II. osztályú Ezüst Vitézségi Érmet.

1918 júniusában már mint szakaszvezető, és a III. géppuskás század 3. szakaszának parancsnoka a Monte Bello és a Monte Grappa közötti frontszakaszon önfeláldozó vitézséggel állította meg az olaszok támadását. Miután az ezredük jobbszárnyán lévő cseh csapattest 1918. június 29-én hajnalban megadta magát, így az olasz gyalogság észrevétlenül meg tudta kerülni Bajkai állását, s azt már hátulról is támadták. Megfogyatkozott legénységével kézigránát-harcban sikerült meghiúsítani az olaszok teljes bekerítésükre és megsemmisítésükre irányuló tervét. A küzdelem során Bajkai maga is súlyosan megsebesült. Vitéz helytállását az I. osztályú Ezüst Vitézségi Éremmel jutalmazták.
 

Besenyei László
 

1918. június 29-én Besenyei László, a eperjesi 67. gyalogezred népfelkelő őrvezetője az olaszországi Monté di Val Bella-nál tűnt ki. Géppuskás volt. A géppuska irányzójának hősi halála után nyomban helyébe lépett és az olasz tüzérség és géppuskák hatalmas tüzében hősi elszántsággal segítette támadó bajtársait. Az olasz állás elfoglalása után pedig pusztító tűzzel árasztotta el az ellentámadásra előretörő ellenséget. Ezalatt egy gránát repeszdarabja megsebesítette, de sebesülten is tovább kezelte géppuskáját. Kiválóan bátor és eredményes magatartását a nagyezüst vitézségi éremmel jutalmazták.