Gehring István
Cs. és kir. 34. rep. szd

Gehring főhadnagy a 34. repülőszázadnál – Fliegerkompanie ( „Flik”) – szolgált, s egyike volt a legkiválóbb felderítő repülőknek. 1918. június 9-én a bressanini hídfőállásba betörtek az olaszok. Gehring hadnagy az I. hadtesttől parancsot kapott, hogy állapítsa meg saját első vonalukat, ellenőrizze a tüzérségi tűz fekvését és lehetőség szerint adjon hírt az ellenség további szándékairól. Két repüléssel feladatát kiválóan megoldotta. Először hat órakor repült, alig 600 méter magasan, a pokoli tűzben égő állások felett. Tíz órakor újra felszállt, de most már 300 méterre ment le. Az ellenség pergőtüze, a saját zárótűz hatalmas füst- és porfelhőket vert fel. Ahol kellett, még alacsonyabbra ment és ott maradt mindaddig, míg gyalogságunk első vonala ki nem lőtte jelzőrakétáit, így sikerült a helyzetet végképp tisztázni. Gépét 48 találat érte, viszont olyan pontos jelentést hozott haza, hogy ezzel az ellenséges betörést el tudták hárítani. Ezért megkapta a Vaskorona Rend III. osztályát.

A piavei csata első napján, június 15-én mesteri felderítő repülést végzett. Most 30–40 méterre lement, gépe újból számos találatot kapott. Másnap reggel vastag, áthatolhatatlan talajköd volt, de a 10. hadosztály és az 1. lovashadosztály  támadása már teljes erővel folyt. A vezetőségnek okvetlenül ismernie kellett volna az ellenséges tartalékok helyét, erejét és felvonulási irányait. Gehring hadnagy önként jelentkezett a szinte megoldhatatlan feladatra. A betörési helyet köd takarta el, így attól délre indult el. Az ellenség háta mögött lévő vasútvonal felett 30 méter magasan repült St. Donau-ig, onnan a Piavén át Piave Vecchiáig, itt ráült a csatornára Porte Gande-ig, s immár negyedszer irányt változtatva – tehát majdnem négyszöget repülve – sikerült az áttörési pont mögé jutni mintegy 12 kilométerre, mindezt föld feletti ködben repülve, gyalogsági elhárító tűzben. A kritikus területet már vékonyabb köd takarta, itt nagyszámú olasz katonát pillantott meg. Pár méter magasságból kilőtt egy géppuskahevedert rájuk, majd négy kisebb bombát is ledobott, ezzel a valószínű főtartalékot szétugrasztotta. Közben a köd felemelkedett és a bátor felderítő ellen öt Sopwith-gép startolt. Porte Grandi mellett felvette velük a légiharcot, de harc közben a saját vonalak felé húzódott, majd a felhőkbe rejtőzött. Tíz percig körözött ott, mire újra kijött, az ellenséges gépek eltűntek. Capotile felett újra lement felderíteni a saját és az ellenséges vonalakat, közben Monte Padello felett újból rátámadt három Sopwith-vadász. Sikerült ismét a felhőkbe rejtőznie, de ez alkalommal több találatot is kapott gépe. Amint a vadászgépek eltűntek, harmadszor is leereszkedett a felderítendő szakaszra és az igen erős elhárító tűzben mindent részletesen felderített. Az 1. lovashadosztálynak olyan kiváló jelentést dobott le, melynek minden részletét megerősítették a következmények. Vitéz magatartásáért a Tiszti Ezüst vitézségi érmet kapta meg.

32 hónapon keresztül becsülettel küzdött hazájáért, valamennyi harctéren. 1920. augusztus 10-én reggel 8 órakor Szegeden, kötelességének hű teljesítése közben, 24 éves korában repülőhalált halt.