Tátray Lajos

Cs. és  kir. 11. vad. zlj

1918. március 30-án a Piave torkolatánál, Papadopoli szigeten a 11. vadászzászlóalj 3. század volt főorsón. Ebben  Tátray Lajos az egyik tartalék szakasznak volt a parancsnoka. Az olaszok virradatkor a Holzschlag sziget ellen vállalkozásba fogtak és a vízen egy rögtönzött pallón átkelve, tábori őrseinket meglepték és szétugrasztották. Tátray százada egy géppuskaszakasszal megerősítve, parancsot kapott az ellentámadásra. Ezen ellentámadásnál Tátray két szakasszal azt a külön feladatot kapta, hogy az ellenség oldalába kerüljön. Félszázadával egy mély erdőn átvonulva, az ellenséges puska- és géppuskatűz hangját véve irányul, bátran és hidegvérrel mintegy 80 lépésnyire észrevétlenül megközelítette az olasz állásokat, ahonnan az ellenség géppuskákkal, golyószórókkal és puskákkal erősen tüzelt más irányban lévő többi csapataink ellen. Ügyesen és észrevétlenül az ellenség oldalába fejlődtetett félszázadának elrendelte a legélénkebb tüzelést, amely meglepően oldalba érte az ellenséget, ki emiatt vissza sem lőhetett. A rajtaütésszerű oldaltűznek megsemmisítő hatása volt, a nagy veszteségből kifolyólag az ellenségnél nagy zavar támadt, amelyet kihasználva, gyors és vakmerő elhatározással rohamra vezette félszázadát, amellyel azután eddigi részsikerét teljessé téve, az ellenséget teljesen megverte. Foglyot csak egyet ejthetett, mert a többiek megfutamodtak s menekülésük alatt a Piave ágának elérésekor a szükség pallónál összezsúfolva, üldöző tüzünknek estek áldozatul. Egy gépfegyvert, egy golyószórót, sok kézigránátot, puskát és lőszert zsákmányolt. 
A legszebb volt az egészben talán az, hogy Tátray ezen szép diadalát úgy vívta ki, hogy ez nem került saját veszteségbe. Haditettét nagyezüst vitézségi érem adományozásával jutalmazták.
 

Korabeli könyvészeti források alapján.