| 
     | Endrődy László
 Cs. és kir. 3. árk. zlj.
 A háború legnagyobb 
      aknarobbantása 1918. március 13-án történt, amikor ugyanis a 
      világháborúban felállított 3. árkászzászlóalj 3. százada,  vitéz 
      parancsnoka: Endrődy László főhadnagy parancsnoksága alatt, felrobbantotta 
      az olaszok déltiroli állásrészébe vont 2236 m. magas Pasubio hegy messze 
      területeket uraló csúcsát. A robbantást megelőző aknaépítés Gyurkovics 
      Károly századosnak, a császárvadász hadosztály műszaki törzstisztjének 
      főirányítása alatt, kereken egy évvel korábban kezdődött. 1917 szeptember 
      30-án a fele útig már megépített tárnát azonban az olaszok ellenaknájukkal 
      berobbantották, amikor 2 tisztünk és számos árkászunk lelte hősi halálát a 
      sziklasírban. Erre a munkában kimerült legénységet a fentemlített komáromi 
      árkászszázad váltotta fel, mely a főaknát Endrödy László főhadnagy pontos 
      számításai alapján egyenesen a hegycsúcs alá építette, míg oldalvást 
      védelmi és megtévesztő aknák létesültek. Amikor pedig a főakna, óriási 
      műszaki nehézségek leküzdése árán és magyar árkászaink minden erejének 
      latba vetésével lényegileg elkészült, Endrődy főhadnagy 60.000 kg 
      amonállal és 800 kg ekrazittal töltötte meg az akna hatalmas kamráját, 
      majd 300 helyen villamos vezetékkel és tartalékképen robbanó zsinórokkal 
      felszerelt gyutacsokat helyezett el. Végül 50 m hosszú törmelékes és 
      homokzsákos torlasszal, majd két helyen 1—1 méter vastag betonfallal is 
      elzárták az aknát. A villamos gyújtást ezen a napon  hajnali 4 óra 30 
      perckor Endrődy főhadnagy személyesen eszközölte. A hatás minden képzeletet 
      felülmúlt, mert a Pasubio csúcsa eltűnt mindennel, ami rajta volt. Ezzel a 
      másféléves aknavájás véget ért. A robbantás fényes sikere pedig Endrődy 
      főhadnagy szívós akaratát, nehézségeket és fáradalmakat nem ismerő erkölcsi 
      erejét, elszántságát és műszaki szaktudását dicséri. Ezért, kimagasló 
      érdemét legfelsőbb helyen nagyra értékelve, a Vaskoronarenddel jutalmazták 
      szolgálatát.
 Sajnálatos, hogy ez a kiváló magyar árkásztisztünk néhány hónappal 
      későbben a Cimone hegyen teljesített szolgálata alatt gránátszilánktól 
      súlyosan megsebesült és hősi halált halt.
 
 |