nemes Tahy Sándor László
Cs. és kir. 51J. rep. szd.

Az I. világháborúban 1914-től először a nehéztüzérségnél szolgált önkéntesként. 1916-ban jelentkezett a Légjáró csapatokhoz. A 12. Repülőszázadhoz kapott beosztást az Isonzó fronton. Miután összetűzésbe került parancsnokával, rövidesen áthelyezték a 19. Repülő-századhoz. 1916. december 3-án első légigyőzelmét jelentő bevetés során megsebesült. Felgyógyulása után megfigyelőként repült, és rövid két hónap alatt érte el további négy légigyőzelmet. A 19. Repülő szd.-nál megtanult pilótaként repülni és ezután áthelyezték az 51J. Vadászrepülő-századhoz 1917 szeptemberében. Mint felderítő pilóta három további légi-győzelmet aratott. 1918. januárban lett főhadnagy. Március 7-én Albatros D. III-al (ÖFAG. 153.69) repülve Mansue felett szárnytörés miatt dugóhúzóba került, amelyből nem tudta kivenni gépét és lezuhant.
Kitüntetései: Lipót rend lovagkeresztje, hadiékítménnyel és kardokkal,
 III. o. Katonai Érdemkereszt hadiékítménnyel és kardokkal, Ezüst Katonai Érdemérem kardokkal, Bronz Katonai Érdemérem, I. o. Ezüst Vitézségi Érem (1915), Károly CSK., Sebesülési Érem
 

Forrás: dr. Moys Péter összeállítása
The Aerodrome: http://www.theaerodrome.com/index.php
Boksay A.: Felhők katonái,
Jánkfalvi Z.: Gépmadarak a szabolcsi égen,
Dr. Moys Péter: Az Osztrák-Magyar Monarchia magyar repülő ászai. MRT Repüléstörténeti Konferencia Közleményei 2007