Császár Dénes
Cs. és  kir. 82.  gye.

Császár Dénes 1912 és 1919 között a székelyudvarhelyi császári és királyi 82. gyalogezrednél szolgált. A háborúban mint szakaszvezető címzetes őrmester, ezrede minden csatájában bizonyította vitézségét. 1917. augusztus 1-én a Magura Casinului déli lejtőjén az első vonal mögött 50 lépésnyire volt tartalékállásban szakaszával. A heves tüzérségi tűzzel támogatott túlerős román támadást a sok veszteséget szenvedett, meggyengült védelmi vonal már nem tudta feltartóztatni. Császár őrmester ezt észrevéve öntevékenyen harcba avatkozott, és az ellenségre rontott, azokat meghátrálásra kényszerítette. Császár őrmester ezzel a közbeavatkozással megteremtette a visszacsapás lehetőségét. Példamutatóan vitéz öntevékenységét az I. osztályú Ezüst Vitézségi Éremmel méltatták elöljárói.
 

Unokájának szíves adatközlése




Kovács Pál

38. k.gy.e.

Sok vér folyt el a Russ-Moldowitza és Watra közt emelkedő magaslatokon, míg a 38. közös gyalogezred erélyes támadása ki nem ragadta az oroszok kezéből a fontos magaslati állásokat. 1917. augusztus első napján indult meg a támadás, melyet az ezred egyik rohamszázada vezetett be. A rohamszázad az orosz állások egyik gyengén tartott hézagát választotta betörési helyül, melyen át sikerült is az ellenség háta mögé kerülnie. Erélyes hátbatámadással elfoglalta néhány száz méter szélességben az oroszok állasát, de a szomszédos vonalrészeken továbbra is heves ellenállást fejtettek ki a harcokban kiváló cserkeszek. Ádáz kézitusára került a sor, mely közben a rohamszázad parancsnoka és még egy tisztje hősi halált haltak. A legénység — látva a szörnyű pusztítást mit soraikban a példátlan bátorsággal verekedő cserkeszek okoztak — elvesztette harci egyensúlyát és először szórványosan, később pedig tömegesen elhagyta a küzdelem színhelyét.
Csak Kovács Pál szakaszvezető maradt helyén néhány emberével s folytatta továbbra is a harcot. Elsáncolta magát az elfoglalt állásban és mindaddig ellenállt a cserkeszek túlsúlyának, míg támadásra induló ezrede harcba nem bocsátkozott s végképen ki nem űzte az oroszokat állásukból.
 

Forrás: A magyar nemzet aranykönyve Bp.1921.