Zolcsák József
Cs.  és kir. 5. gye.

Zolcsák József a mozgósítástól, az összeomlásig végig küzdötte a világháborút. Megjárta az összes frontot, mindenhol vitézül megállta a helyét. Háromszor sebesült és két év francia hadifogságot is végig szenvedett.

1914. 08. 24 – 1914.11. 02. a Császári és királyi 5. gyalogezredben őrvezető, a San folyónál megsebesül a jobb karján (srapnel lövedék és szilánktól).
Felépülése után 1915 február 1-től 1915 május 7-ig a Császári és királyi 5. gyalogezred harcaiban vett részt a Nyeszter folyó mentén és a Kárpátokban , ahol a Javornyik magaslaton fartő-lövést kapott.
1916 február 1-én Bucsákra vonult be a Császári és királyi 5. gyalogezred harci alakulatához az orosz frontra. Ott teljesített szolgálatot augusztus 2-ig, amikor gránátszilánk sebesítette meg. Ebben az időben Korozcsatin körüli harcokban tanúsított, hasznos felderítő járőrszolgálatáért bronz vitézségi érmet kapott. Ugyancsak itt léptették elő hasznos szolgálataiért tizedesnek. Bucsáknál, mint rajparancsnok, embereivel a század visszavonulását fedezte. Itt a századparancsnoktól (Brünnel főhadnagy) azt a további parancsot kapta, hogy rajvonalával szállja meg századjának előbbi vonalát és tartsa azt éjjel 11 órától 12 óráig, amíg százada visszavonul a Bucsáktól nyugatra lévő állomásaiba, mert tőlük jobbra az ellenség áttörte a harcvonalukat. Hősiesen teljesítette feladatát rajával együtt, erős puskatűzzel és igen nagymennyiségű kézigránát dobásaival az ellenséget visszatartotta, amelyik már elérte a drótakadályokat … emberveszteség nélkül visszavonult rajával a megjelölt helyre. Ezért a sikeres haditettéért, az ellenségnek igen jelentős veszteséget okozó csapásért, a visszavonulás eredményes fedezéséért kapta meg az első kisezüst vitézségi érmet.
Harmadik sebesülése után, 1917. február 1-től szeptember végéig Mezőkövesden kiképző altisztként teljesített szolgálatot a Császári és királyi 5. gyalogezred pótzászlóaljának keretében.

 1917. október 10-én vezényelték a román frontra, a Borka völgyébe. Itt, a román fronton sikeres szolgálati tevékenységéért 1918. március elején szakaszvezetővé léptették elő.
Innen, 1918. március havában az olasz frontra kerül, a Tonale szorosba. Századparancsnokától (Cseh Gyula főhadnagy) azt a parancsot kapta június 18-án, hogy a vezénylete alatt lévő 3. szakasz parancsnokaként (10. század alegysége) törjön be az előttük álló magaslat olasz állásaiba, foglalja el és az ellenséget semmisítse meg vagy fogja el, esetleg visszavonulásra kényszerítse. Egy órai kemény harc után sikerült betörnie az ellenség előretolt állásaiba, és azoknak veszteséget okozva futásra kényszeríteni. Így az egész 10. század veszteség nélkül jöhetett utánuk, és folytathatták együtt az előrenyomulást. Ezért a sikeres hadi tettéért kapta meg a második ezüst vitézségi érmet. Az olasz frontról július elején a francia frontra vitték az ezreddel együtt. Verdunnél csaknem az egész ezred fogságba került 1918. október 24-én.  1920 július 20-án szabadult, és érkezett haza akkori lakóhelyére, Sándorhomokra amely akkor már Romániához tartozott.