Csefko Ferenc
Cs. és kir. 69. gye.

Az olaszok 11. isonzói támadásukkal feltétlenül át akarták törni védelmi vonalainkat és a cél érdekében igen szívós, kíméletlen és veszteségekkel nem törődő támadásokat intéztek állásaink ellen. A nagy veszteségek ellenére az olaszok ismételt makacs támadását minden alkalommal sikerült kivédenünk a székesfehérvári 69-eseknek, így az olasz egy talpalatnyi teret sem nyert. 1917. augusztus 28-án tőlük északra sikerült az olaszoknak a védelmi arcvonalat áttörni, és ezért, parancsra, kénytelenek voltak állásaikat kiüríteni és a Monte San Gabriele lábánál húzódó zagorje-i vonalat megszállni. Ebben a vonalban az állások egyáltalán nem voltak előkészítve. A legénység rögtönzött állásból kísérelte meg az ellenség feltartóztatását. A véres veszteségek ennek folytán igen jelentősek voltak. A védelem megszervezésében és az olaszok feltartóztatásában kitűnt Hlatky százados és Csefkó Ferenc őrvezető, akik önfeláldozó helytállása az olaszok további térnyerését megakadályozta.