Kodácsi Sándor
M. kir. kassai 5. honvéd huszárezred

A 11. honvéd lovashadosztály kötelékébe tartozó volt kassai 5. honvéd huszárezred 1917. augusztus 11-én a Bukovina erdőborította, meredek és sziklás hegyei között a Stermnina 1070 m. magaslatért folytatott véres és elkeseredett harcot. Ez alkalommal különösképpen vitéz és hősies magatartásról tettek tanúságot: Zsarolyáni Márton Jenő százados a tartalékot képező 2. század parancsnoka, aki midőn az oroszok az ezrednek a Stermninán levő állásait mintegy 200 lépésnyi szélességben áttörték, parancsot kapott, hogy századával állítsa ismét helyre a helyzetet. Márton százados oly kimagasló vitézséggel és mindent elsöprő lendülettel vezette a támadást, hogy az oroszok az ismeretlen erejű támadástól meglepve, hányat-homlok megfutamodtak. Márton százados fegyvertényének volt köszönhető, hogy az egész állásrendszerre nézve elsőrendű fontossággal bíró Stermnina magaslat továbbra is az ezred birtokában maradt.

Kodácsi Sándor törzsőrmester, a 2. század egyik szakaszának parancsnoka, a legnagyobb hősiességgel rohant előre, s bár fején, arcán megsebesült, lábán pedig kézigránátszilánktól erős zúzódást szenvedett, embereit személyes példájával folyton lelkesítve, mindaddig támadott, mígnem az ellenséget a magaslatról vissza nem vetette. Csak akkor engedte magát bekötöztetni és hátra szállítani. Márton Jenő századost a 3. osztályú Vaskorona-renddel,
Kodácsi Sándor törzsőrmestert pedig az Arany Vitézségi Éremmel tüntették ki.
A Kodácsi család hat fia Sándor, Imre, János, József, Péter, Ferenc szolgált a Nagy Háborúban.
Kodácsi Sándor a háború során ezen kívül kétszer -kétszer kiérdemelte az I. és II. osztályú Ezüst Vitézségi Érmeket is.

 

Wéber Rudolf
Cs. és kir. 2. rep. szd.

Hivatásos katonatiszt, aki végigharcolta az első világháborút az elsőtől az utolsó napig.
Gyalogos tisztként kezdte a 31. cs. és kir. közös gyalogezrednél, ahol az orosz fronton megkapta a Bronz Katonai Érdemérmet hadiszalagon, és 1915. aug. 18-án soron kívül előlépett főhadnaggyá.
1915. év végén jelentkezett a Légjáró csapatokhoz. 1916. januárban már Wiener Neustadtban találjuk a fiatal főhadnagyot a megfigyelő repülőtiszti tanfolyamon. 1916. április közepén kapta meg hadi beosztását az orosz fronton a 25. Repülőszázadnál (Zborow és Berczovica repülőtereken).
Első légigyőzelmét 1916. június 12-én megfigyelőként szerezte egy kétüléses orosz Voisin ellen. Az erős légvédelmi tűzben maga Weber is súlyosan megsebesült, és leszállás után azonnal Lembergbe vitték sürgős műtétre. Felépülése után megkapta a Katonai Érdemkeresztet, hadiékítménnyel és kardokkal, és ezzel egyidejűleg a porosz Vaskereszt II. o. kitüntetést. Ekkor elhatározta, hogy pilótaként harcol majd tovább.
1917 tavaszán kapta meg első pilóta beosztását, mint az olasz fronton harcoló cs. és kir. 2. Repülőszázad első tisztje. Századparancsnoka a magyar Fekete Örs Oszkár százados volt.
Augusztus 11-én, már pilótaként, kettős légi győzelmet vívott ki magának két olasz Nieuporttal szemben.
Augusztus 22-től október 26-ig légi győzelmei számát hétre növelte. Ekkor kapta meg 1917. év végén a Vaskorona rend III. o. kitüntetést, hadiékítménnyel és a kardokkal.
Weber Rudolf 1918. januárig szolgált a cs. és kir. 2D. repülőszázadnál. Ez után rövid ideig a Fliegerarsenal-nál szolgált Fischamend repülőtéren, majd május 20-án kinevezték a hősi halált halt Nagykosztolányi Weigel Károly fhdgy után a 103G bombázó század parancsnokává.
Az általános visszavonulás során Laibachból egy rekvirált gépkocsival igyekeztek hazafelé, amikor egy Stájer országúti ellenőrzés során november 11-én egy önkéntes milicista véletlenül lelőtte.