Kazár Pál
Cs. és kir. 65. gye.

1916 augusztusában vonult be a munkácsi császári és királyi 65. gyalogezred póttestéhez katonai szolgálatra. Kiképzése és huzamos ideig tartó hátországi beosztás után 1917. július 6-án került ki az orosz harctérre, a galíciai Stanislau elé. A Kerenszkij-offenzíva egyik támadása során, alig hogy átesett a tűzkeresztségen, 1917. július 9-én máris hadifogságba esett. A hadifogolytáborból, az Oroszország még európai felén található Jaranszkból 1918 júliusában sikerült megszöknie és kalandos úton hazatérnie. Szabadságának leteltével az év szeptemberében újra bevonult a pótzászlóaljhoz Munkácsra, ahol 1919. január havában szerelt le végleg.
 

Kutits Jenő
Cs. és kir. 83. gye.

Önként vonult be 1914-ben a 83-asokhoz s kiképzése után az orosz harctérre vitték. Huszonhárom hónapot töltött egyfolytában a harctéren s ezrede valamennyi ütközetében részt vett. Bátor és bajtársias magatartásával a II. osztályú ezüst , és a bronz vitézségi érmet is kétszer érdemelte ki. A hetekig tartó, igen nagy tüzérségi támogatással, változó sikerrel folyó batkowi útközeiben 1917. július 9-én   fogságba esett. A fogságból megszökött és 1918 áprilisban ért haza. Szabadsága után az olasz frontra került, ott érte  a front összeomlása.