Endrey Antal
Cs. és kir. 46. gye.

1914. július 27-én hadapródjelölt őrmesterként vonult be hadiszolgálatra a 46. gyalogezredhez.
Ezredével előbb a szerb, majd az orosz harctéren bizonyította vitézségét. Szeptemberben már zászlósként az ezred zászlótartójává nevezték ki. (Akkor - a régi hagyományok alapján - még az ütközetek, rohamok során az ezredzászlót vitték az élen.) Az ezredzászló őrzéséért, gondozásáért az Arany érdemkereszttel tüntették ki.

Október 2-án a galiciai Chyrow környéki súlyos harcokban, a nagy tiszti veszteség  miatt maga is egy szakasz felett átvette a  parancsnokságot. Az oroszok megismétlődő támadása során az ezredzászlóval és karddal a kezében szakasza élére állt,  a példáján  fellelkesült legénységgel visszaverte a támadást és sok foglyot ejtett. Példamutató vitézségével kiérdemelte az I. osztályú ezüst  Vitézségi érmet.
Az olasz harctéren már hadnagyként állt helyt. A 10. isonzói csatában, 1917. május 12-14 között az ezred lőszer utánpótlásának és eljuttatásának szervezésében nyújtott teljesítményével kiérdemelte a bronz Signum laudist.

Varga Sándor
Cs. és kir. 39. gye.

A 10. isonzói csata alatt Varga Sándor, a debreceni császári és királyi 39. gyalogezred szakaszvezetője a Görz környéki Fajti Hrib északi lejtőjén levő állásaink ellen intézett olasz támadás kivédése közben tüntette ki magát 1917. május 14-én. Varga szakaszvezető az egyik géppuska irányzója volt. A legválságosabb pillanatban annak ellenére, hogy a szertehulló kőszilánkoktól oly fájdalmas ütéseket kapott, hogy jóformán mozdulni sem tudott, a kőrakásos fedezék tetejére állított géppuskájával olyan hatásos tűz alá vette az olaszok egyik géppuskáját, hogy az hamarosan elnémult. Utána a rohamozó olasz gyalogságot vette tűz alá, amelyet megállásra, majd hátrálásra kényszerített. Kimagaslóan vitéz és kiválóan eredményes magatartását, az Arany Vitézségi Éremmel jutalmazták.