Nagy János
M. kir. 10. h. gye.

Nagy János   a 12. népfelkelő kombinált ezred 3. zászlóaljának 12. századában végigharcolta Szerbiát, Montenegrót. Ezrede eljutott egészen az Adriáig, ott volt a Lovcsen-hegyi erőd bevételénél, felszabadítva a francia ágyútűz alól a cattarói belső öblöt. Itt megsebesült. Gyógyulása után a miskolci 10. honvéd gyalogezred I. zászlóaljának 3. századához vezényelték.
Harcolt  a Keleti-Kárpátokban Bucsacsnál, Monaszterricskánál, Tosztobábinál, a Délkeleti-Kárpátokban a Magyaros hegycsúcsnál, az ottani harcról így számolt be:

Később ezredét az olasz frontra vezényelték, a Hétközség fennsíkján szakaszvezetőként egy ellentámadás során, vitéz helytállásával kiérdemelte a bronz vitézségi érmet.
 

.
M. kir. 10. h. gye.

A miskolci 10. honvéd gyalogezred fényes példáját adta a katonai erényeknek 1917. március 8-án. Ezen a napon foglalták el a miskolci bakák a Magyaros-tetőt az oroszoktól, amelynek előzményeként két héten át egyfolytában gyakorolták a támadást a Csíkszögöd mellett kialakított gyakorlótéren. A kiválóan megtervezett és végrehajtott támadás során 45 fő halt hősi halált és 218 fő sebesült meg, ezzel szemben az oroszok részéről 408 fő esett el, 13 tiszt és 991 fő legénység került hadifogságba. A sikeres támadás megszervezése a 39. honvéd gyaloghadosztály parancsnoka, doberdói Breit József vezérőrnagy érdeme volt. A honvédelmi miniszter, báró uzsoki Szurmay Sándor gyalogsági tábornok üzenetben gratulált Breit vezérőrnagynak:
„A Magyaros rohammal való bevétele vitéz hadosztályoddal fényes pontot jelent a honvédség történetében és örök időkre a legszebb jele marad a magyar honvédcsapatok leküzdhetetlen kiváló katonai erényeinek.”