Pap János
M. kir. 12. h. gye.

1917. február 14-én került állásba Kostanjevica mellett, a szatmári 12. honvéd gyalogezred. A sziklás, kopár karszton sokkal többet szólt az ágyú, a nagykaliberű gránátok szertevágó szikla-szilánkokkal sokszorozták a hatást. Az állások primitívek voltak, mert mozogni és építeni nem lehetett. Az első vonalat nem is lehetett erősen megszállani, a csapatok nagyobb része hátul tartalékban maradt. Az első vonal emberei kavernákban, barlangokban voltak elhelyezve, az árokban csak őrszemek, előtte pedig tábori őrsök figyeltek. Az olaszok rendszeresen megtámadták a tábori őrsöket.
A február 23-i támadás során az egyik őrs teljes személyzete megsebesült. Előbb 4 ember, majd a parancsnok sebesülten azzal ment hátra, hogy az őrs helyén nem maradt más, csak két halott. Erre új tábori-őrsöt küldtek ki, mely az ellenségre tüzelve találta Pap János honvédet, aki sebesülése dacára helyén maradt és feltartotta a támadó olaszokat. Pap honvédet azonnal tizedessé lépették elő és az I. osztályú ezüst vitézségi éremmel tüntették ki.