Dézsi István
Cs. és kir. 7. hue.

A 7. huszárezredbeli Dézsi István káplár visszaemlékezése az ezred emlékkönyvből:
"1917-ben, mikor az offenzívát csináltuk Romániában, január 2-án a konyhalovunkon vittem a menázsit a konyhától az állásba. Hegyen-völgyön, erdőben, rettenetes szakadékok között bizony nagy munka volt ez az öreg sánta lónak. Útközben, rám parancsoltak, hogy álljak meg, nem szabad tovább menni, mert roppant lövöldözés van a rajvonalban, biztosan meglőnek engem is, ha oda megyek, azért várjak estig és majd sötétben vigyem a menázsit. Megjelentettem, hogy ha csak ez a baj, akkor én mégis megyek, hiszen tegnap óta nem ettek semmit és én már nagyobb tűzben is vittem a menázsit. Csakugyan hullott is a golyó, mint a jégeső, de mégis szerencsésen odavezettem a sánta lovamat. Meg is dicsértek érte a tiszturak."