Faragó Ede
M. kir. 14. h. gye.

Áldozatkész erőfeszítéséről és kimagaslóan lelkesítő személyes vitézségről tett tanúságot 1916. november 7-én és 8-án Faragó Ede a nyitrai 14. honvéd gyalogezredbeli tartalékos hadnagy, aki ezen a napon az erdélyi Borszéktől északkeletre az 1397 méter magasságú Nagymezővész-tetőn a túlerővel támadó oroszt hétszer verte vissza. Puskával a kezében a legelsők közt harcolva igen gyenge létszámú századát megával ragadta és az oroszokat visszavonulásra kényszerítette. A küzdelmek alatt immár harmadszor sebesült meg. Példamutató bátorságáért és az eredményes harcvezetéséért a III. osztályú Katonai Érdemkeresztet kapta jutalmul

 A háború alatt háromszor sebesült. A Felvidék megszállása idején  Léván tartózkodott, ahol a csehekkel vívott utcai harcokban súlyosan megsebesült. Életrajzi regénye Tábortűz-tarlótűz címen jelent meg.
Háború után szociális kérdésekkel foglalkozott, a Magyar Cserkészszövetség kiscserkész vezető tisztje, ügyvezető elnöke a Vezetők Lapja szerkesztője volt.
1951-ben Budapestről kitelepítették Jászkisérre.