Kósa Mihály
Cs. és kir. 7. hue.

Kósa Mihály, a 7. huszárezred szakaszvezetője így számolt be frontélményeiről:
„1916. szeptember 28-án Felsőárpásnál voltunk. Én a 4. századnál szolgáltam akkor. Feladatunk volt egy sokkal erősebb ellenséget feltartani, ki a Vöröstoronynál körülzárt román csapatok segítségére sietett. Reggel 4 óra tájban felderítésen voltam öt emberrel. Mikor a Hold lement, a románok öt kocsi muníciót és gépfegyvereket akartak szállítani. A kocsi zörejre annyira előcsúsztunk, hogy mindent jól láthattunk. Az előttünk haladókra lőttünk, mire a lovak gazdátlanul megszaladtak. Sajnos, semmit sem zsákmányolhattunk, mert rögtön erős tüzet kaptunk. Azokat az embereket és lovakat, kiket mi le nem lőhettünk, azokat [a zűrzavarnak köszönhetően] az álmukból felriasztott románok lőtték le. Az ellenség nagy hátrányára szolgált, hogy gépfegyvereit és munícióját nem kaphatta meg."
Ezen szolgálat alapján a II. osztályú Ezüst Vitézségi Éremmel jutalmazták Kósa Mihályt.