|
Nagy Ferenc
Cs. és kir. 7. hue.
Nagy Ferenc káplár így számolt be a 7. huszárezred hadialbumában:
„1916. szeptember 26-án az 1. lövész századnál szolgáltam, mikor a románok
még nagy túlerőben voltak. Én már alig vártam, hogy bebizonyíthassam,
milyen nagyon szeretek harcolni, annyival inkább, hogy csíkmegyei vagyok.
Hajnalban támadt a román és mi váll-váll mellett harcoltunk, mert nagy
erővel jött. Sikerült őket visszavetni és óriási veszteségeket okozni, meg
sem állottak a Kishavasokig… Októberben felderítésen voltam. Sűrű eső
esett és nagy volt a köd. Alkalmasnak láttam az időt, hogy megközelítsem
az ellenséges őrséget. Engedelmet kérve parancsnokomtól, elindultam s jól
tudva az irányt, rá is akadtam az őrszemre, ki a földön sátorlap alatt
aludt. Rögtön a kapitány úrhoz kísértem, ki nagyon megdicsért s a foglyot
kikérdezte az ellenségről. Erre csináltunk egy gyors támadást, az
állásaikat bevettük."
Nagy káplár a sorozatos vitéz kiállásáért több elismerésben részesült a
háború folyamán.
|