Nagy Ferenc
Cs. és kir. 7. hue.

Nagy Ferenc káplár így számolt be a 7. huszárezred hadialbumában:
„1916. szeptember 26-án az 1. lövész századnál szolgáltam, mikor a románok még nagy túlerőben voltak. Én már alig vártam, hogy bebizonyíthassam, milyen nagyon szeretek harcolni, annyival inkább, hogy csíkmegyei vagyok. Hajnalban támadt a román és mi váll-váll mellett harcoltunk, mert nagy erővel jött. Sikerült őket visszavetni és óriási veszteségeket okozni, meg sem állottak a Kishavasokig… Októberben felderítésen voltam. Sűrű eső esett és nagy volt a köd. Alkalmasnak láttam az időt, hogy megközelítsem az ellenséges őrséget. Engedelmet kérve parancsnokomtól, elindultam s jól tudva az irányt, rá is akadtam az őrszemre, ki a földön sátorlap alatt aludt. Rögtön a kapitány úrhoz kísértem, ki nagyon megdicsért s a foglyot kikérdezte az ellenségről. Erre csináltunk egy gyors támadást, az állásaikat bevettük."
Nagy káplár a sorozatos vitéz kiállásáért több elismerésben részesült a háború folyamán.