Nagy László
Cs. és kir. 68. gye.

Nagy László őrmester így emlékezett vissza a kitüntetéssel járó haditettére:
”A 68. gyalogezred melynek első századánál teljesítettem csapatszolgálatot, mint szakaszparancsnok, 1916. június 30-án támadásra kapott parancsot. Megkezdtük éjjel fél kettő órakor az előnyomulást. Századunk előnyomulási irányában egy kis erdőcske esett, melynek széléig minden komolyabb veszteség nélkül eljutottunk, de ott pár órára meg kellett állnunk, mert oly erős gépfegyvertűz fogadott bennünket. Itt töltöttük a napot, nem tudva, hogy tőlünk jobbra, balra mi történik, mert telefonistáink elestek. Este parancsot kaptunk, hogy fel kell menni az orosz álláshoz egész rohamtávolságig. Alkonyodott. Mieink részéről pergőtűz, majd a rohamjelre kiugráltunk kis fedezékeinkből, s csúszva-mászva, nagy áldozatok árán feljutottam szakaszommal a muszka drótakadályig. Ott hangtalanul vártuk a parancsbeli 2 órát, mikor rohamozni számítottunk. Mivel ez órákig nem érkezett meg, visszavonultam, s akkor tudtam meg, hogy csak én tudtam szakaszommal feljutni a rohamtávolságig. A sikertelenség miatt a roham lefúvatott."