Bozó Andor
M. kr. 307. h. gye.

Bozó Andor zászlós a 307. honvéd gyalogezreddel került a frontra. Legkiválóbb hőstettét 1916. augusztus 11-én, a Tatár-szoros védelme közben vitte véghez. Az oroszok minden nagyobb harci zaj nélkül észrevétlenül a 307-es honvédek I. zászlóaljának hátába kerültek és meglepték a zászlóaljparancsnokságot. A váratlan támadás a felsodorítás veszélyével fenyegette az egész ezredet. Nagy zűrzavar támadt, mindenki menekülni igyekezett. Csak Bozó zászlós, a zászlóalj segédtisztje nem veszítette el a fejét. Karabélyt ragadva „Küldöncök, utánam!" kiáltással az oroszok elébe vetette magát. Csak két bajtársa, Takács őrvezető és Táncos honvéd követte. A három hős honvéd elszántan az ellenségnek rontott és heves tüzeléssel fogadta az előrenyomuló oroszokat, azok nagyobb erőt sejtve, halottaik visszahagyásával elmenekültek. Bozó zászlós ezen elszánt és rettenthetetlen fellépése megbecsülhetetlen eredményt jelentett és általános elismerést váltott ki.