Kummert Lajos Ákos
Cs. és kir. 3. bosny. gye.

Kummert Lajos Ákos a 3. bosnyák gyalogezred zászlósa 1916. október 7-én tűnt ki bátor öntevékenységével. Volhyniában volt századával, amikor az oroszok a szomszéd ezred vonalát áttörték és elfoglalták az állásokat. Kummert zászlós parancsot kapott az elvesztett árokrészek visszafoglalására. Azonnal riadóztatta pihenőben lévő századát és megindult Sopanow falu irányába. A parancs megérkezése előtt, felismerve az alkalmas pillanatot, öntevékenyen megindította a támadást. Százada élén haladva betört az oroszok által megszállt állásba, az ott lévőket mintegy 70 főt foglyul ejtett, és birtokba vette a korábban elvesztett harcállást. A személyes bátorsággal öntevékenyen végrehajtott tettét az I. osztályú Ezüst Vitézségi Érem adományozásával jutalmazták.

Ulreich Sándor
5.hidász zlj.
 

Mackensen hadseregéhez volt beosztva Bulgáriában, a Duna déli partján egy nagyobb osztrák és magyar hidász különítmény. Ehhez tartozott a pozsonyi 5. hidászzászlóalj 2. százada is, amelyben Ulreich Sándor őrmester is szolgált.
1916. október 7-én hajnalban a pozsonyi hidászszázadnak, — egy cseh legénységű hidászszázaddal és egy német népfelkelő századdal együtt,  az volt a feladata, hogy szabadítsa fel a dobrudzsai hadivállalkozás alkalmával a román-bolgár Al-Dunán rekedt dunai monitorokat. A hajók útja ugyanis el volt zárva aknákkal a belenai csatornánál a Belena község és Szisztov város között lévő bolgár-román szakaszon. Az aknák eltávolítása céljából előbb e\ kellett foglalniuk Gingingarella szigetet, amelyet román és francia csapatok tartottak megszállva.

Hajnalban indultak el útjukra Bersini bolgár szigetről a derék hidászok, az első pontonban Ulreich őrmester haladt szakasza felével. Az evezők villámgyorsan szelték a Duna habjait. Alighogy megszólaltak a bolgár szigetről a mi ágyúink, és már ontották a román lövegek is gránátesőjüket. Ulreich csónakjai körül hullottak a vízbe az ellenséges lövedékek s tíz-húsz méter magasra csapták föl a víztölcséreket, Ulreich őrmester és magyar hidászbajtársai mégis elszántan siklottak tova,  s a szürkületben Gingingarella szigetén partot értek a német népfelkelő gyalogosokkal együtt.

A bátor hidászok a mocsaras parton elfogták a román őrszemeket és hatalmukba kerítették az ott beépített két hajóágyút. Ezután a vitéz hidászőrmester szakaszával és a szomszéd-szakasszal a nagy golyózáporban villámgyorsan megtámadta a szigetet védő románokat és franciákat. Támadása teljes sikerrel járt. A védőrséget szétverte, miközben 100 foglyot ejtett s nagy mennyiségű hadiszert zsákmányolt.

Alig hangzott el az elfoglalt szigeten az utolsó lövés, már jöttek két fekete hajón és ladikokban a tengerészek, fölszedték az aknákat s aztán örömrivalgás között vonultak el a kiszabadított dunai hajók, élükön az „Inn"-nel. A hajók fedélzetén felsorakozva a dunai tengerészek háromszoros hurrával köszöntették a felszabadító magyar hidászokat és német népfelkelőket, akik viszont forrón ünnepelték tengerész bajtársaikat s a diadalban oroszlánrészt szerzett hős Ulreich őrmester.