Tóth Miklós
M. kir. 2. h. hue.

A románokkal karöltve harcoló kozákok 1916. október 24-én szörnyű erővel támadták meg és áttörték a jalovitai magaslaton húzódó arcvonalunkat. A veszélyeztetett pontra a debreceni 2. honvéd huszárezred 2. lövészszázadát vezényelték azzal a paranccsal, hogy azonnal kezdjen ellentámadást. Az ellenséges tűzben szenvedett nagy veszteségeik ellenére háromszor ismételték meg kemény rohamukat a derék huszárok, de sikertelenül. A száznyolcvanöt puskásból csak hatvanhét maradt, tisztjeik sem igen voltak, csak két vezető emberük a századparancsnok és Tóth Miklós szolgálatvezető törzsőrmester. Ekkor Tóth Miklós törzsőrmester a maradék századot döntő rohamra vezette. Századosa a tüzérségi tüzet irányította, Tóth pedig összeköttetést teremtve a szomszéd honvédhuszárezreddel, oldaltűz alá vette a kozákokat. Viharos rohammal visszafoglalta a véráztatta nagyfontosságú magaslatot. Számos foglyot ejtett és sok lőszert zsákmányolt. Kiváló haditettét Arany Vitézségi Éremmel jutalmazták.