Glass Tibor
Cs. és kir. 68. gye.

Az Ung völgyét elzáró 1133 méter magas Cseremha hegy e napra ismét visszakerült az oroszok kezébe. A magaslat birtoklása kulcsfontosságú volt, ezért három gyalogezred vívott napokon át nehéz küzdelmet a Cseremháért, de a túlerővel tartott orosz állásokat nem lehetett egykönnyen birtokba venni. A kiválogatott századok éjjeli rohamra határozták el magukat, s az est beálltával megindultak, hogy az éj sötétjének védelme alatt megközelítsék az orosz állásokat. Az oroszok észrevették őket, és erős tűzzel fogták le az előterepet. A támadás folytatása ilyen körülmények közt lehetetlennek látszott. Visszavonulásra nem volt mód, a további ottmaradás pedig csak az elesettek, sebesültek számát szaporította volna. Ekkor a három gyalogezred legénységéből összeállított harccsoport a legnagyobb puskatűzben, egetverő csataordítással, ellenállhatatlanul zúdult rá az oroszokra. A hős századok, bár sok véráldozatba került, megoldották a látszólag lehetetlent: elfoglalták a Cseremhát. A roham során különösen kitűnt Glass Tibor, a szolnoki császári és királyi 68. gyalogezred zászlósa, aki elszántan küzdött százada élén, és személyes bátorságával magával ragadta alárendeltjeit.