Wirkner Emánuel
?

Megkapó esete az önfeláldozásra kész kötelességteljesítésnek Wirkner Emánuel harctéri cselekedete, mely minden szenvedésén és borzalmain kívül a magyar tiszt bajtársiasságának és alárendelt legényeivel való emberséges érzelmi egységének is örökké ragyogó iskolapéldája marad.
A tiszt legfőbb feladata alárendeltjei erkölcsi erejét egyensúlyba tartani és szükség esetén azt fokozni. Ezen nemes hivatását teljesítette elismerésreméltó módon Wirkner zászlós akkor, midőn maga is életveszélyes helyzetben volt. 1915. május 18-án  délutáni órákban szakaszát a legélénkebb tűzben egy magaslati vonalon húzódó orosz állások drótakadályáig tolta előre, hogy az általános támadás során előretörési támpontja legyen csapatának. Három napon át tartott ki szakasza ezen veszélyes helyen, a közvetlen közelben lévő ellenségnek állandó heves tüzelése közben. Ezen idő alatt a hősiesen kitartó legénység sem ételt, sem italt nem kapott. Az oroszok tüzétől pedig súlyos veszteségeket szenvedett. Wirkner zászlós saját tartalékélelmét osztatta ki emberei között és állandó jó szóval buzdította őket kitartásra. Midőn szanitészei is harcképtelenekké váltak, ő maga kötözte be sebesültjeit és ápolta mindaddig, amíg az általános támadás során ki nem szabadult börtön szerű helyzetéből a vitézül kitartó szakasz.
Háromnapos kínszenvedésük azonban nem volt hiábavaló. Sőt alapjául szolgált annak, hogy a magaslaton húzódó orosz árkok kezeinkbe kerültek.