Latinka Sándor
Cs. és kir 33.  gye.

Latinka Sándor hadapródőrmester 1915 decemberében az olasz fronton szolgált, amiről december 11-én egy levelében így írt: Hárman vagyunk a sziklába vájt fedezékben, hol e sorokat írom. A másik kettő alszik, közülük egyik a kapitányom, aki két szál deszkán alussza álmait, egy kadét a deszkák alatt a földön. 1 órakor én készülök a deszkák alá, mert a kadét fölvált. Leírhatatlan, ami itt véghez megy. Nincs az a szenvedés, ami az itten átéltekhez hasonlítana. Ha látnál engem piszkosan, hetek óta mosdatlanul, mint ahogy itt járok-kelek és buzdítom a katonáimat, ha látnád azokat a gránátokat és lövedékeket, melyek megremegtetik az egész hegyet, mondom, ha látnád és látnák, akkor… Ne is beszéljünk erről. Rémes dolog itt élni, de mi itt igazán csak védekezünk, de ahányszor csak támadnak véresen, fizetik meg. A mi veszteségeink csekélyek, de ők halomszámra hallanak.