Stasney Albert
Cs. és kir. 28. vad. zlj.

Stasney Albert érettségi vizsgája után, 1907-ben egy évi önkéntes szolgálatra vonult be az aradi  28. tábori vadászzászlóaljhoz., majd megkezdte egyetemi tanulmányát Selmecbányán.
A mozgósításkor tartalékos zászlósként bevonult frontszolgálatra. A szerb határnál szeptember elején esett át a tűzkeresztségen a zászlóalj, majd Sabácnál tűntek ki vitézségükkel.
1915 januárjában átkerült az északi hadszíntérre, ahol nehéz védekező, elhárító harcokban vett részt.
Vitéz helytállása során február 2-án jobb kezén súlyosan megsebesült.
Felépülése után 1917-től a légjáró csapatoknál szolgált hadnagyként, majd főhadnagyként érte az összeomlás.
Vitéz helytállásával, és példaadásával kiérdemelte az I. osztályú ezüst vitézségi érmet.
 

Forrás: Unokájának szíves adatközlése



Futács Márton
M. kir. 10. h. hue.

Futács Márton, a varasdi 10. honvéd huszárezredbeli huszár annak a járőrnek volt tagja, amelyet a Kőrösmező környékén vívott harcaink alatt, felderítés céljából a Tatár-hágó irányába küldtek ki. Az oroszok tűz alá vették a járőrt és kilőtték a lovat Futács huszár alól. Futács huszár földre bukott és még fel sem tápászkodott, amikor a tüzelés után nyomban rohamozó kozákok egyike máris mellette termett és jelekkel megadásra szólította fel. Ámde erre derék huszárunk tüstént talpon ugrott és se szó, se beszéd, kardjával akkorát sújtott a lovon ülő kozákra, hogy az tüstént lebukott onnan. Ezután Futács huszár a kozák lovára kapott és a továbbiakban ezen a zsákmányolt hátason folytatta nemcsak az akkori járőrszolgálatot, hanem a későbbi hónapok alatt is minden alkalommal a kozáktól „szerzett” lován teljesítette feladatát. Bátor és vitéz magatartásáért az Ezüst Vitézségi Érem II. osztályával tüntették ki.
 

Korabeli könyvészeti források alapján