Ungár Károly
Cs. és kir. 83. gye.

Ungár Károly hadnagy, a szombathelyi császári és királyi 83. gyalogezred utászosztaga parancsnoka 1914. október 2-án éjjel 11 órakor azt a parancsot kapta, hogy az utászosztagát másnap reggel a Wislokáig tolja előre, gyűjtessen faanyagot a folyónak október 4-én leendő áthidalásához, amikor is egy hidászszázad fog oda hídverés céljából beérkezni. Ungár hadnagy parancs szerint október 3-án reggel fél 6-kor megindult 68 főnyi osztagával a Wisloka felé. Délben érkezett meg a Wisloka előtt egy községbe, a folyótól mintegy óra járásnyira. A hosszú menet után itt megpihentette osztagát és tájékozódott. A községben hamarosan értesült arról, hogy a neki kiutalt helytől északra, két óra járásnyira a Wislokán jó híd vezet át. Ugyanekkor egy huszárőr jelentette neki, hogy éppen most ment nagyobb kozákcsapat a Wisloka felé nyilvánvalóan az említett híd felé. Ungár hadnagy erre elhatározta, hogy nem teljesíti a kapott parancsot, vagyis nem gyűjt a hídveréshez anyagot, hanem ehelyett megkísérli a már említett híd kézre kerítését. Félbeszakította tehát a pihenőt és fáradt utászaival a hídnak vette az irányt. 15 óra tájban, mikor a hídhoz közeledett, onnan erős puskatüzet kapott. Támadásra fejlődtette csapatát, majd rövid lövöldözés után utászait szuronyrohamra vezette. Az elszánt roham csekély veszteséggel sikerült. A védekező oroszok egyik része megadta magát, másik része elmenekült. Ungár tehát a hidat sértetlen állapotban szerezte meg. Most következett azonban a dolog nehezebb része, a híd megtartása. Csakhamar kozákok bukkantak fel Ungár utászainak hátában. A hadnagy azonban résen volt. Megszállatta a 170 lépés hosszú híd mindkét végét, vagyis arcot fordított úgy nyugatnak, mint keletnek, minthogy mindkét irányból várhatta az ellenség támadását. Majd jelentést küldött tőle 4 és félóra járásra levő ezredének, hogy nincs szükség hídverésre, mert már van jó híd, csak jöjjön gyorsan erősebb csapat előre, ő a hidat addig védelmezni fogja. Az oroszok természetesen iparkodtak a hidat visszaszerezni. Éjjel két ízben is megtámadták az utászokat, de a híd megmaradt magyar kézen.