Knitlhoffer Ignác
M. kir. 17. népf. gye.

A székesfehérvári 17. népfelkelő honvéd gyalogezred 1914. szeptember hó 8-án Srebenica, boszniai helységtől keletre támadásba ment át a Drina túlsó partján megerősített állásaikban elhelyezkedett szerbek ellen. Hosszú órákon át tartott a kemény harc, míg végső erőmegfeszítéssel, kompokon átkelt az ezred egy része a folyón s kivetette állásából a szívósan védekező ellenséget. A szerbektől elfoglalt frontszakaszon erős előőrsök biztosították a teljes ezred átkelését és tűzvonalba való fejlődését. Knitlhoffer Ignác őrmester, aki egy előőrsnek volt a parancsnoka, nehéz hivatásának hősies teljesítése közben a szerbek három oldali tüzébe került és kétégbeesett harcot vívott a túlnyomó ellenséggel. Szívós és emberfelettien vitéz hadakozása közben súlyos sebet kapott, melynek következtében egy időre elvesztette eszméletét. Az időközben harcba bocsátkozott zászlóaljnak parancsnoka kórházba akarta küldeni a köteleségét híven teljesítő őrmestert, de ő kijelentette, hogy „élve nem hagyja el ezredét." Századához csatlakozott s vérző fejjel vett részt a Drina keleti partján emelkedő magaslatok elfoglalásában. Halálmegvető bátorsággal küzdött szakaszának élén és az elsők között volt, akik az ellenséges állásokba betörtek. Lelkesítően példás viselkedésével oly lendületre ragadta bajtársait, hogy a szerbeknek még ágyúik megmentésére sem volt idejük. A magaslati állások az ezred kezébe kerültek. Knitlhoffer őrmestert a lezajlott harcok után mint a vitézség mintaképét állította legénysége elé zászlóaljparancsnoka.